nagycsalád

nagyjából a hatvanas évekig az emberek magyarországon nagycsaládban éltek, aztán a hatvanas években elkezdődött egy függetlenségi hullám, a gyárakban, a téeszekben mindenki "normális" bért kapott, amiből fen tudott tartani magát és szűk családját a nagy család köteléke nélkül.
aztán mostanában hogy egyre nehezebb önnálóan megélni ujra kezd "divatba" jönni a nagycsalád. a nagycsaládnak megvan az előnye és a hátránya is. előnye hogy kevesebből meg lehet élni mint önnálóan. a családtagok öszedolgoznak segítik egymást. kevesebb az otthoni munka mert a nagyszülök főznek, mosnak, vigyáznak a gyerekre ha kell. a nagycsaládban élő emberek sokkal nagyobb biztonságban érezhetik magukat mint az önnálóak. hátrány, hogy nincs nagyon magánélet, a családtagok szeretnek mindenbe beleszólni, nincs akkora szabadságérzet.
szerintem a hátrányokat ki lehet küszöbölni, de pénzigényes.
én hatéves koromig nagycsaládban éltem, boldogan. aztán anyám elvitt, és onnantól egy kis családban éltem, nem anyira boldogan. én megmondom őszintén irigylem a nagycsaládosokat, ahol generációk vannak együtt, igaz vannak surlódások, de azok a nagy közös ebédek, ünnepek, fantasztikus lehet.
Tamásnak van egy ötlete, ami szerintem nagyszerű és működne.
az ötlet az, hogy az idős egyedülálló, magányos öregek mellé adnánk három közép vagy enyhe fogyatékost, és két állami gondozott gyermeket. a néninek jobb, mert nincs egyedül, végre érzi hogy fontos eleme a társadalomnak, és könyebben megél. a fogyatékosnak jobb mert családban él, fontosnak érzi magát mert neki is ki kell venni a részét a gyermek gondozásból. a gyereknek jobb, mert családban él és nem egy nagy "kóterben" élvezheti a család szeretetét, gondoskodását.
az álamnak jobb mert így sokkal olcsóbb, mintha intézményeket kellene fentartania.
nosza tisztelt politikusok fel van adva a lecke, a megvalósítás rajtatok múlik.