én. kamasz kor.

még talán hetedikben ki kellet találnunk hogy mi legyen a foglalkozásunk. én mivel kedvenc unoka testvérem könyvkötő volt én is azt választottam, bár halvány fogalmam se volt a szakmáról. ősszel beiratkoztam és megkezdtem a tanulmányaimat. osztály társaim nagyon rendesek voltak nem úgy mint az általánosban.
én akkoriban nagyon kis növésű voltam. akkora voltam mint egy ötödikes. és ők fölkaroltak engem.
jött a második reménytelen szerelem szamosi anna képében. piszkosul belehabarodtam. egyszer randiztunk, de az is kész kabaré volt.
az osztályzataim nagyon gyengék voltak sorba vittem haza a karókat, amiket meg se mertem mutatni anyámnak. nagyon stresszeltem. január fele kiderült hogy én menthetetlenül meg fogok bukni.
akkoriban kezdtem el szedni a növekedési hormont és anyám rávette az orvosomat hogy irjon az iskolának egy igazolást hogy ezt az évet nem fejezhetem be, a gyógykezelésem miatt. így megúsztam a bukást.
az utolsó nagy vakáción albertirsán a nagymamánál és a nagybátyámnál még felhötlenül.
aztán szeptemberben ujra beiratkoztam. sajnos az újj osztájtársaim nem voltak olyan rendesek mint az elöző évben, sőtt, elég szemetek voltak. megbuktam az év végén.
bukás után anyám kijelentette hogy nem ülhetek othon tétlenül, vagy tanuljak vagy dolgozzak.
a szomszédom villanyszerelő volt, ő mondta hogy dolgozhatnék a válalatánál. így kerültem a villanyszerelők mellé segédnek havi kétezer forintért (apám kétszerannyi gyermektartást fizetett értem.).

én. gyermekkor 2

szóval beírattak az iskolába, előtte anyám otthon volt a csecsemő öcsémmel, így fel tudott készíteni az iskolára rendesen, bár módszerei néhol durvák voltak, de mikor elkezdtem az első osztályba járni messze többet tudtam a többieknél, mindenből kitűnő voltam kivéve az írásból, ronda volt a kézírásom.
aztán a második évben iskolát kellet váltanom, mert felépült egy iskola, a közelünkben. az új osztály társak már nem voltak olyan nyugisak mint a előző. én akkor rettenetesen félős voltam. féltem mindentől és mindenkitől cs a megszokott környezetben éreztem otthon magam, az iskolában nem. ezt persze észrevették az osztály társaim és rendszeresen szekáltak, bántottak néha vertek is. persze erről a külvilágnak semmit nem mertem elmondani. szégyelltem. tízóraimat mindig elvették, táskámat dobálták dolgaimat összefirkálták, és persze ezekért én mind kaptam otthon. ahogy cseperedett az öcsém és látni lehetett hogy ő a család szeme fénye éreztem hogy csak nyűg vagyok otthon. anyám olyan hideg fajta sohase mutatta ki szeretetét senkinek mostoha apámon kívül még öcsémnek se. a mostoha apám meg nem nagyon foglalkozott velem..
az egyetlen hely ahol tényleg otthon éreztem magam az Albertirsa volt, egész nyarakat ott töltöttem. imádtam nagymamámat és a nagybátyámat. nagynénémet már kevésbé. szerettem volna végleg ott maradnom de nem lehetett. hetedikes koromban voltam szerelmes előszór, egy hatodikos lányba. természetesen esélytelen voltam. volt három osztály társam haverok voltunk mindig velük lógtam. egyszer miután mindenki elment otthonról elővettem egy gyufát és mivel szerettem a tüzet játszottam vele egy gyufa megégette az ujjam bedobtam a szenes vödörbe amibe papír volt az kigyulladt. szerencsére volt annyi eszem hogy vízzel eloltsam.
anyám miután rájött lefektetett hassal az ágyra lefogta a kezemet és rettenetesen elvert szíjjal de annyira hogy tiszta hurkás volt a lábam,a hátam. ahogy jártam ki sorra az osztályokat osztályzataim egyre romlottak.
az egész gyermek éveim stressz volt. félelemben éltem, mi lesz ha kiderül egy egyes, rettegtem ezért hazudtam. a nyolcadik osztályt alig tudtam elvégezni annyira leromlottak a jegyeim. rettenetes volt rettegésben élni, még néha visszatér álmomban