Egy Ebola-járvány margójára
11 éve
2008. augusztus 31., vasárnap
"mennyire jó nekümk"!
az emberek azt hiszik hogy milyen jó nekünk, nem kel megküzdenünk a napi betevőért, nem kell napestig gürcölnünk hogy családot tartsunk el. csak eltengődünk egész nap, nincs semmire gondunk, étel szállás, zsebpénz minden megvan. sokan mondják szívesen cserélnének velünk, egy ídőre, mert nekünk gondtalan az életünk.
akkor most felsorolom mi nincs nekünk!
nincs reményünk
nem is remélhetjük hogy valaha egész életet élhetünk, hogy valaha feleségünk, gyermekünk, családunk, legyen. nem remélhetjük hogy valaha fontos munkát végezhetünk. nem remélhetjük hogy valaha egészségesek lehetünk. nem remélhetjük hogy valaha elfogadnak minket az emberek.
nem remélhetjük hogy barátaink legyenek. nem remélhetjük hogy valaha szabadok lehetünk.
a régi görögök anakidején a testi vagy szellemi sérült csecsemőket ledobták egy nagy hegyről.
kegyetlennek tűnik, de nem ez a kegyetlen, hanem az hogy végig kell kínlódnunk az egész életünket egy intézetben ahol harmadrangú állampolgárként bánnak velünk. a kisgyerekekkel nagyobb tisztelettel beszélnek mint velünk. inkább élnék börtönben, mert akkor tudnám ekkor és ekkor szabadulok! de innét nincs szabadulás. a legnehezebb nekünk, az enyhén fogyatékosoknak, mert mi tudjuk mit vesztettünk. tudjuk hogy mennyi sok dolog van amiből mi kimaradtunk, azért mert fogyatékosok vagyunk. és ez nagyon rossz, nagyon fáj, és a tehetetlenség érzésétől sokan próbálnánk menekülni, vagy a halálba vagy valami másba kapaszkodva. nekem ez a más a hit és a színjátszás.
akkor most felsorolom mi nincs nekünk!
nincs reményünk
nem is remélhetjük hogy valaha egész életet élhetünk, hogy valaha feleségünk, gyermekünk, családunk, legyen. nem remélhetjük hogy valaha fontos munkát végezhetünk. nem remélhetjük hogy valaha egészségesek lehetünk. nem remélhetjük hogy valaha elfogadnak minket az emberek.
nem remélhetjük hogy barátaink legyenek. nem remélhetjük hogy valaha szabadok lehetünk.
a régi görögök anakidején a testi vagy szellemi sérült csecsemőket ledobták egy nagy hegyről.
kegyetlennek tűnik, de nem ez a kegyetlen, hanem az hogy végig kell kínlódnunk az egész életünket egy intézetben ahol harmadrangú állampolgárként bánnak velünk. a kisgyerekekkel nagyobb tisztelettel beszélnek mint velünk. inkább élnék börtönben, mert akkor tudnám ekkor és ekkor szabadulok! de innét nincs szabadulás. a legnehezebb nekünk, az enyhén fogyatékosoknak, mert mi tudjuk mit vesztettünk. tudjuk hogy mennyi sok dolog van amiből mi kimaradtunk, azért mert fogyatékosok vagyunk. és ez nagyon rossz, nagyon fáj, és a tehetetlenség érzésétől sokan próbálnánk menekülni, vagy a halálba vagy valami másba kapaszkodva. nekem ez a más a hit és a színjátszás.
2008. augusztus 30., szombat
2008 agusztus vége
visszamentem játszani a Bartokos tomi vezette Komisz társulatba.
az isten pénzét próbáljuk mert szeptember elején premier.
én kaptam meg Fezziwig szerepét, van hozzá egy nagyon jó szám is amit élőben szerettem volna elénekelni készültem is rá, de tamás azt mondta nincs egymilió forintja hangteknikára, így megint plébekre tátogok /útálom/ voltam othon is egy hónapig, hát jó volt de örültem a végén hogy már visszajöhetek. most derült ki hogy az otthonban egy fillérem sincs már minuszban vagyok. ez nagy gáz! jövőre 10 000 forintal emelik az ellátási költséget. MIBŐL fogjuk azt kifizetni????
Demszkinek letépném a tökét!!! (mivel mi a fővárosi önkormányzathoz tartozunk) kitesznek minket az utcára? vagy mi lesz? a kevés rokkantnyugdíjjunkból nem tudjuk álni a cehhet.
szar az élet. a menza is egyre szarabb és kevesebb. aggodalommal várjuk a jövöt.
puszil mindenkit szendrő attila (achilla)
visszamentem játszani a Bartokos tomi vezette Komisz társulatba.
az isten pénzét próbáljuk mert szeptember elején premier.
én kaptam meg Fezziwig szerepét, van hozzá egy nagyon jó szám is amit élőben szerettem volna elénekelni készültem is rá, de tamás azt mondta nincs egymilió forintja hangteknikára, így megint plébekre tátogok /útálom/ voltam othon is egy hónapig, hát jó volt de örültem a végén hogy már visszajöhetek. most derült ki hogy az otthonban egy fillérem sincs már minuszban vagyok. ez nagy gáz! jövőre 10 000 forintal emelik az ellátási költséget. MIBŐL fogjuk azt kifizetni????
Demszkinek letépném a tökét!!! (mivel mi a fővárosi önkormányzathoz tartozunk) kitesznek minket az utcára? vagy mi lesz? a kevés rokkantnyugdíjjunkból nem tudjuk álni a cehhet.
szar az élet. a menza is egyre szarabb és kevesebb. aggodalommal várjuk a jövöt.
puszil mindenkit szendrő attila (achilla)
2008. július 4., péntek
függetlenség napja 06 04
sziasztok!
elég pocsékul aludtam, éjszaka fölriadtam álmomból, és egy nővér állt felettem az ágyon, merengtem pár másodpercig hogy vajon mit keres "felettem" mielőtt megkérdeztem.
aludj csak az ablakodat csukom csak be mert jön a vihar. etöl kicsit megnyugodtam, próbáltam tovább aludni, de már nem nagyon sikerült, viszont sikerült megint lekésnem a reggelit. nem baj nem sokat veszítettem. fölkeltem, rendbeszedtem magam, bekapcsoltam a gépet, hogy jött-e levelem, de csak a szokásos reklámokon kívül semmi érdemleges. jött a takarító "néni" és én lemenekültem a poszívó zaja elől az parkba, egy reggeli sétára. én öt évig játszottam a Bartokos Tomi vezette komédiás magyar integrált színházban, (KOMISZ) de ez év elején kiléptem, külömböző okok miatt, ezt most ne firtassuk. most megkerestek, mert igen megcsappant a társulat, létszáma, és felkértek hogy ugorjak be a valahol európában musicalban a zeneszerzőt játszam már el. erre let volna öt napom hogy megtanuljam az igen vaskos szöveget, amivel nem is lett volna semmi baj, gyorsan tanulok, de ezt nem lehetett volna tisztességesen eljátszani, két próbával. így hát nemet mondtam, aminek nem örültek túlságosan. a délelőtt folyamán még játszadoztam egy kicsit kedvenc játékommal (imperial glory) fél tizenegy körül feljött a barátom, Szabó Andris, a laptopján a nod riasztott és nem tudta hogy kitörölheti-e a vírusos fálj-t vagy karanténba tegye. miután megoldottuk a dolgot, dumáltunk kicsit, aztán irány az ebédlő.
a kaja az itteni viszonylatokhoz képest egész jó volt. ebén után az egyik unszinpatikus srác beszólt nekem, amit nem hagyhatok annyiban... most megyek lerendezem a gyereket, majd még írok. csá
elég pocsékul aludtam, éjszaka fölriadtam álmomból, és egy nővér állt felettem az ágyon, merengtem pár másodpercig hogy vajon mit keres "felettem" mielőtt megkérdeztem.
aludj csak az ablakodat csukom csak be mert jön a vihar. etöl kicsit megnyugodtam, próbáltam tovább aludni, de már nem nagyon sikerült, viszont sikerült megint lekésnem a reggelit. nem baj nem sokat veszítettem. fölkeltem, rendbeszedtem magam, bekapcsoltam a gépet, hogy jött-e levelem, de csak a szokásos reklámokon kívül semmi érdemleges. jött a takarító "néni" és én lemenekültem a poszívó zaja elől az parkba, egy reggeli sétára. én öt évig játszottam a Bartokos Tomi vezette komédiás magyar integrált színházban, (KOMISZ) de ez év elején kiléptem, külömböző okok miatt, ezt most ne firtassuk. most megkerestek, mert igen megcsappant a társulat, létszáma, és felkértek hogy ugorjak be a valahol európában musicalban a zeneszerzőt játszam már el. erre let volna öt napom hogy megtanuljam az igen vaskos szöveget, amivel nem is lett volna semmi baj, gyorsan tanulok, de ezt nem lehetett volna tisztességesen eljátszani, két próbával. így hát nemet mondtam, aminek nem örültek túlságosan. a délelőtt folyamán még játszadoztam egy kicsit kedvenc játékommal (imperial glory) fél tizenegy körül feljött a barátom, Szabó Andris, a laptopján a nod riasztott és nem tudta hogy kitörölheti-e a vírusos fálj-t vagy karanténba tegye. miután megoldottuk a dolgot, dumáltunk kicsit, aztán irány az ebédlő.
a kaja az itteni viszonylatokhoz képest egész jó volt. ebén után az egyik unszinpatikus srác beszólt nekem, amit nem hagyhatok annyiban... most megyek lerendezem a gyereket, majd még írok. csá
2008. július 3., csütörtök
üdv
sziasztok!
a nevem Szendrő Attila egy értelmi fogyatékos otthonban éldegélek Zsirán, immár 13 esztendeje, ez a blog megpróbálja bemutatni, megnyitni az ilyen otthonok zárt világát.
nem annyira szörnyű hely ez, mint ahogy az emberek elképzelik, de nem is egy kéjutazás.
szépen naprol napra bevezetlek titeket ebbe a zárt világba
a nevem Szendrő Attila egy értelmi fogyatékos otthonban éldegélek Zsirán, immár 13 esztendeje, ez a blog megpróbálja bemutatni, megnyitni az ilyen otthonok zárt világát.
nem annyira szörnyű hely ez, mint ahogy az emberek elképzelik, de nem is egy kéjutazás.
szépen naprol napra bevezetlek titeket ebbe a zárt világba
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
.JPG)
