"mennyire jó nekümk"!

az emberek azt hiszik hogy milyen jó nekünk, nem kel megküzdenünk a napi betevőért, nem kell napestig gürcölnünk hogy családot tartsunk el. csak eltengődünk egész nap, nincs semmire gondunk, étel szállás, zsebpénz minden megvan. sokan mondják szívesen cserélnének velünk, egy ídőre, mert nekünk gondtalan az életünk.
akkor most felsorolom mi nincs nekünk!
nincs reményünk
nem is remélhetjük hogy valaha egész életet élhetünk, hogy valaha feleségünk, gyermekünk, családunk, legyen. nem remélhetjük hogy valaha fontos munkát végezhetünk. nem remélhetjük hogy valaha egészségesek lehetünk. nem remélhetjük hogy valaha elfogadnak minket az emberek.
nem remélhetjük hogy barátaink legyenek. nem remélhetjük hogy valaha szabadok lehetünk.
a régi görögök anakidején a testi vagy szellemi sérült csecsemőket ledobták egy nagy hegyről.
kegyetlennek tűnik, de nem ez a kegyetlen, hanem az hogy végig kell kínlódnunk az egész életünket egy intézetben ahol harmadrangú állampolgárként bánnak velünk. a kisgyerekekkel nagyobb tisztelettel beszélnek mint velünk. inkább élnék börtönben, mert akkor tudnám ekkor és ekkor szabadulok! de innét nincs szabadulás. a legnehezebb nekünk, az enyhén fogyatékosoknak, mert mi tudjuk mit vesztettünk. tudjuk hogy mennyi sok dolog van amiből mi kimaradtunk, azért mert fogyatékosok vagyunk. és ez nagyon rossz, nagyon fáj, és a tehetetlenség érzésétől sokan próbálnánk menekülni, vagy a halálba vagy valami másba kapaszkodva. nekem ez a más a hit és a színjátszás.