C. H. Spurgeun: Isten ígéreteinek tárháza.

részlet:

Az Úrért való küzdelmünkben, ne várjunk egycsapásra győzelmet.
A gonosz gondolatok és cselekedetek szívósak.
Ezért teljes erőnkkel tovább kell küzdenünk, még akkor is,
ha egyenlőre kevés a látható eredmény.
ne népszerüségre törekedjünk, hanem harcoljunk komolyan
minden bűn ellen. Hitetlenség, iszákosság, tisztátalanság,
elnyomás, világiasság, tévelygés mindezek kiűzendők.
de ezt csak az úr tudja véghezvinni, de apránként cselekszi ezt meg,
hogy álhatatosságra neveljen bennünket.

hát most én is itt tartok, küzdök. nem könnyű.

klánháború (beszélgetés)

achilla ma 07:47-kor
látom falvaid teljesen körbeveszik erererland három faluját. nincs sok esélye :)
achilla ma 07:49-kor
esetleg felajálhatnád neki hogy nem támadod ha információkkal lát el.
Boogy ma 09:02-kor
Már felmerült az a lehetőség bennem, de valószínűleg dezinformálásra kényszerítenék. Egy hátrányos helyzetű játékosról van egyébként szó, aki örül, hogy egyáltalán játszhat. Ezért nem foglaltam még be.
achilla ma 09:41-kor
hogy érted azt hogy "hátrányos helyzetű" ??
Boogy ma 09:42-kor
A köznapi értelmében.
achilla ma 09:43-kor
vagyis fogyatékos??
Boogy ma 09:44-kor
Valami olyasmi.
achilla ma 09:52-kor
én is fogyatékos vagyok mégse várok el megkülömböztetett bánásmódot.ez maradjon köztünk de én a Zsirai fogyatékos otthonban élek
Boogy ma 09:55-kor
Ez természetes reakció. Van, aki mélyebben érint. Nem vagyok mentes a szociális érzékenységtől, de mint a fogyatékosságot szerencsére nem megtapasztaló, nem mindig tudom, mi a megfelelő bánásmód.
achilla ma 10:02-kor
egyszerü úgy beszélj velünk minha "normális" emberek lennénk. nem kell semmi gügyögés, leereszkedés.nem tolerálni kell minket, hanem elfogadni.egyébként ez az otthon ahol élek értelmi fogyatékos othon és már itt élek 14 éve. de amit írtam magamról a bemutatkozóban az nem hazugság tényleg színész (is) vagyok. babtista szeretetszolgálat komédiás integrált színházában játszom.
Boogy ma 10:29-kor
Dehogyis, semmi leereszkedés. De az is képmutatás, ha nem vennénk figyelembe a valós helyzetet, mint amikor a vakokra az mondják, hogy látásában korlátozott. Nem, ő vak, ilyen egyszerűen, ez egy cseppet sem degradáló, régi szó. Ugyanígy vagyok a viselkedésformákkal is, s ha valakit a hátrányosság flusztrál (ezt onnan tudom, hogy megemlíti egy bizonyos kontextusban), akkor ezt ugyanúgy figyelembe veszem, mint ha pl. hiányzik a lába, vagy süket vagy egyebek. Ez puszta technikai dolog.
achilla ma 10:31-kor
a reakciódból látom, nem lepődtél meg nagyon hogy értelmi fogyatékos vagyok
Boogy ma 10:33-kor
De meglepődtem, viszont mivel ez nem látszik a kommunikációdon és a tevékenységeden, így lényegtelen körülmény, annál is inkább, mert összeszedettebb vagy, mint az itt játszók zöme
achilla ma 10:35-kor
egyébként én enyhe értelmi fogyatékos vagyok de ezt rámondhatnánk az ország lakosainak húsz százalékára

bukás

ma fekete pétert játszottunk a darab botrányosra sikerűl ami főleg az én hibám

szünet

A blogírás határozatlan ideig szünetel

a költő

Van egy barátom a faluban, Cethoffer Csabának hívják és költő.
mindíg nekem mutatja meg elöször friss költeményeit. a legutóbbi anyira tetszet hogy kértem had tegyem ki a netre, de ő annyira szerény nem akarta. így most az engedélye nélkül teszem ki a versét. kérek mindenkit akinek tetszik a verse, írjon valami biztatót, (amit majd megmutatok neki) öntsünk bele egy kis bizalmat.

Cethoffer Csaba: Derengnek már

ülök a világ nézőterén.
bevérez az őszvégi alkony.
diófámról lehult a levél.
megborzongat hogy meg kell halnom.

akaszt az éj rám köd-koloncot.
sarkamban ordas tél liheg.
homálylanak a földi dolgok.
derengenek már az égiek.

Zsira? 2009, Szeptember 13

Nagymamámról és egyebek

nagymamám húsz éve meghalt, nagyon szerrettem, mindenkinél jobban. a mama szolgalélek volt, amiért bevallom lenéztem. sokszor mondtam neki hogy ne csináljon meg mindenkinek mindent, pláne ingyen, de ő csak mosolygott. hidd el ez így van jól. akkoriban fiatal és büszke voltam nem értettem. láttam rengeteget dolgozik, és féltettem. a telefonomon az ő fényképe van. ő szerette volna mindíg hogy bemerítkezzek. bemerítkezésem után elővettem a telefonom és néztem a fényképét, mintha boldogabbnak látszana. pár nappal később azon rágódtam, hogy nagymamámnak igaza volt. le kell szokni a büszkeségről, a gőgről, dacról és szerényen alázattal kell élni. ahogy olvastam a tordasi beszámolómat elszégyelltem magam. teli van az említett három tulajdonsággal. elhatároztam megváltozom, elhagyom ezen rossz tulajdonságokat, sajnos ez nem megy egyről a kettőre, nem lesz könnyű és eltart egy ideig.

más

Verőcén a vasárnapi isten tiszteleten annyira "feltöltődtem" elhatároztam eljárok rendszeresen Kőszegre imaházba. aztán mostanra ez a tűz lelohadt. most is mennék imaházba, de apró akadályok megállítanak. nem maradt pénzem vasárnapra, rossz a busz közlekedés sokat kell várni nem tudom hol van. stb. most elhatároztam jövőhéten mindenképp megyek imaházba.

más

Ukrajnában Munkácson az isten tiszteleten szó volt arról hogy a múltat le kell zárni. hát igen ez nagyon nehéz lesz.
van egy mostoha öcsém öt évvel fiatalabb mint én és tizenöt éve nem beszélünk egymással. nagyon nehéz lesz odamennem hozzá és békejobbot nyújtani. nem azért mert utálom, hanem mert félek visszautasít. elhatároztam levelet írok neki, így könnyebb.

a múltban voltak bűneim azok rendezése se lesz túl egyszerű és könnyű. de ha minden egyszerű lenne unalmas lenne az élet :-)
Tamás mondta pár nappal a bemerítkezésem után: "most már hogy bemerítkeztél, elkezdhetnéd szeretni az embereket" igaza van. én féltem az emberektől, épp ezért nem is szerettem őket.
nem is tudom hol hallottam: " feltétlen szeretetben nincs félelem"
EMBEREK ! SZERETLEK TITEKET ! :,-)


U.I.: van egy álmom. szeretnék egyszer Albertirsai imaházban fellépni, a valahol europában-nal ahova anno a mamával jártunk, és elmenni egy istentiszteletre.

három heti élmény

julius 27-30 Szenta lovas tábor:
kellemes hely, napi ötszöri étkezés finom ételek, kellemes hangulat, csupán annyi a negatívum hogy a lovas tábor nekik anyit jelentett, hogy a karámban körbevezettek a ló hátán. ezen kicsit kiakadtam elvégre lovagolni jöttem. elneveztem a tábort "hintalovas tábornak" hankulatom: jó

julius 30 - augusztus 2 Verőce:
imádtam a verőcei gyülekezetet, a gyerekeket, a próbákat. valahol"t játszottunk, próbáltunk, én zenetanárt játszottam imádtam. a szálás szokolyán volt egy üres gyermeknyaraltató házban.
pénteken bemerítkeztem. állítólag nagyon sokáig voltam víz alatt mert a Sanyi elvesztette az egyensúlyát. ahogy ott feküdtem a víz alatt valahogy elárasztott a nyugalom és bár a levegőm vészesen fogyni kezdett és a tüdőm is sajgott nem kapáloztam, hanem nyugodtan vártam a végkifejletet. miután Sándor felhúzott jó volt ujra a levegőbe szippantani. aznap nem éreztem semmi változást magamban, csak másnap a főpróbán és az előadáson. azt éreztem hogy telivagyok szeretettel, és ezt a szeretetet ki tudom nyilvánítani a közönség felé, és a kollégák felé sokkal jobban mint azelőtt.
az előadás frenetikus siker lett. öreg néni jött hozzám zokogva, megköszönte hogy ilyen élményben lehetett része. örülök hogy adhattam, hogy többet adhattam mint eddig. jó érzés volt. anyira megtetszett nekem ez a gyülekezet, ezek az emberek, szivesen járnék ide gyülibe ha nem volna ilyen messze.
hangulatom: kitünő

augusztus 3-7 Ukrajna, Munkács

mikor megérkeztünk munkácsi imaházba kicsit megilyedtem. nem sok jó tapasztalatom volt eddig a cigányokról, meg aztán körülöttünk egy nyomornegyed emberek akik bármire képesek pár grivnyáért (ukrán pénznem) az ukránok se szeretik a magyarokat, ugyhogy kicsit szorongtam. aztán ahogy fogadtam minket a romák az minden előítéletet elmosott. egy hét alatt megszerettem öket, a közvetlenségüket a szeretetüket amivel fogadtak, a finom ételüket.
zsirán sokszor beteg vagyok az ottani kosztól nem bírja az epém a gyomrom, a cígányok fínom fősztjétől meg semii bajom se volt pedig elég zsírosan főznek. az előadás itt is nagyon jóra sikerült. hangulatom: jó

augusztus 10 - 16 Tordas tábor

rettenetes volt ez a hét. a község legtávolibb csöcskébe kellet naponta gyalogolni az ebédért. a szálásunk a falu másik végén volt. naponta ingáztunk szálásról müvház müvházból szabadtéri színpad onnan a csárda onnan visza a müv ház onnan visza a színházba onnan a szálásra.
életemben nem gyalogoltam anyit mint ezen a héten. mivel hétfőn korán indultunk nem tudtam zsebpénzt se felvenni. egész héten egy fillér nélkül voltam. Tamás csak a Tibit tömte pénzel, engem egy sörre nem hívott meg. rettenetes volt az egész hét úgy ahogy volt.
az ételek (mivel gyermektábor volt) gyerekadagok voltak. szabályosan éheztem. áh nem is akarok gondolni se arra a rettenetes hétre. megfogadtam többet nem megyek táborba.
a végén senki meg nem köszönte hogy a szabadságomat feláldozva ott játszottam, próbáltam egy hétig. senki. Tamásék persze még ajándékot is kaptak. majd későbbiekben leirom Tamással való problémáimat.
hangulatom: rettenetes