újra a régi kerékvágásban

vége a kalandnak, és az izgalmas napoknak. nagyon rossz vissza szokni a szürke hétköznapokba.
újra ugyanazok az unalmas napok egymás után. egész nap a gép előtt ülök, (hazavágja a szememet)
mert hát mi mást csinálhatnék. nincs feladat, nincs taps, nincs semmi csak a szürkeség.
úgy csinálnék valamit, valami hasznosat, valami olyat amivel, érezném fontos vagyok és fontos a munka amit csinálok, és megbíznak bennem, hogy hogyan végzem el a feladatot.
de itt csak olyan munkák vannak amihez nem kell kreativitás, nem kell gondolkodni, csak monoton módon dolgozni. (kapálni, fát csiszolni, papírral bíbelődni stb.) ráadásul az embert árgus szemmel figyeli a munkavezető. na ezért nem dolgozom. hajnalban valami tűzriadó gyakorlás volt, mindenki rohangált mint a pók a falon, ki kellet menni az udvarra.a nővérek miközben írom a blogot próbálnak takarítani körülöttem. most meg jön valami szemle, aztán mindennek ragyognia kell.
mostanában a klánháborúval játszom a neten, de már az is unalmas.
szóval csak nézem a monitort egész nap. olvasgatom a Révész család blogját. (aranyosak)
ennyi. kifogytam a mondanivalóból mára. majd legközelebb. kedves olvasóimnak, kellemes és szép napot kívánok, és remélem nem hangolódnak le tőlem.