átkozott napok, hetek.

az utóbbi egy héten úgy érzem mintha megátkoztak volna. bármihez nyúlok, bármit teszek, akármilyen jószándékkal teszem is, az mind balul sül el. a barátokból ellenségek válnak, a jó dolgok rosszra fordulnak, a rosszak még rosszabbra. elhatároztam amíg ennek a negatív időszaknak vége nincs addig semmihez nem fogok, senkivel se beszélek. abszolút passzív leszek. remélem hamar véget ér.

távirati stílus

péntek: egész nap próba este premierje az ibolyának. a darab egész jól sikerült. találkoztam a Boti haverommal. késő éjjeli megérkezés. szombat: kora reggel indulás próbára, sopronba. találkoztam a Petivel, Ricsivel a lányokkal. gyereknapi sátorban előadás: Vuk. utálom. pakolás.
indulás Székesfehérvárra. nagy a meleg. éhesek vagyunk. megérkezés. találkozás a kedvenceimmel a Révész családdal. kaptunk finom spagettit. fini volt. próba. előadás. elég gyenge voltam, mivel nem volt időm felkészülni, és fáradt is voltam. előadás vége. beszélgetés. egyik lány megkérdezi tőlem hogy milyen volt a darab. őszinte voltam. mondtam közepes. nekik több próba kellet volna, nekünk több felkészülés és több pihenés. beszélgetés Borival, Sárival. szólánc Sárival. búcsú. szólánc Sárival de már sms-ben. 11 óra felé belefáradunk. bóbiskolás a kocsiban. egyik ilyen bóbiskolás után kellet fél perc hogy rájöjjek hol vagyok. megérkezés zsirára. beájulás az ágyba. reggel csörög a telefon: menjek azonnal dolgozni.
nem mentem. "máma másnap van" hivatkozással letettem a telefont és tovább aludtam.

emberek, akik hiánya bennem ég

utálom hogy az élet elragad tőlem embereket, akiket sikerült megkedvelnem, megszeretnem.
most nem azokról beszélek akik meghaltak, az ő hiányukat fel tudom fogni. ilyen az élet rendje.
én azokról a férfiakról és nőkről beszélek, akiket a sors szeszélye folytán megismerhettem, és egy idő után megszerettem. ezeket az emberek egy idő után szintén a sors másfelé sodort.
ezek az emberek piszkosul hiányoznak nekem. miután elmennek még tartjuk a kapcsolatot telefonon, neten, de ahogy múlik az idő ez a kapcsolat szétfoszlik teljesen.
lassan már nem merek megkedvelni senkit, mert tudom ő is elmegy egyszer. más városba költözik, máshova köti a munkája,stb.
rossz ez az égő érzés itt belül. nem lenne szabad ennyire kötődnöm senkihez

Csehov: Kéthelyi Ibolya

tanulom az Ibolyát Molnár Ferenc darabját. zeneszerzőt játszom, ami tetszik. egy hét múlva premier, ami nem tetszik. nagyon kevés az idő a tanulásra.
játszok Csehov Három nővér c. paródiában Mását.
elhúzok két napra Kéthelyre, valami filmforgatásra.
majd jövök.
pusszantás mindenkinek

film

ma felkeresett a zalaegerszegi televízió, ugyanis le szeretnék müsorban adni a filmemet, és az engedélyemet kérték. természetesen nem csak az én filmemet nyomják le hanem a göcsej filmfesztiválon résztvett öszes filmet. :) hajrá zsákutca

Mama

üdv!
leírom nektek a kedvenc novellámat, azért szeretem mert, drága nagymamámra emlékeztet.

Varga S. József
Jóság

Úgy megszállta őket a jóság, mint5 kora estén harmat a füveket. S persze hogy menten útnak indultak anyjuk látására, amint szomszéd Bözsi telefonált,hogy a mama hazahívja őket.
S most íme, ott állnak a szoba padlatán, a két fiú, a két meny, s felhős homlokkal szemlélik a mamát. Értetlenkednek, ugyan mire való, hogy ablakon betűző tavaszi verőfényben is álláig húzza a dunyhát, lám, aszott teste alig púposítja, s úgy lapul alatta, olyan riadtan, kikerekült szemmel, mint aki szörnyeket vél settenkedni a szoba
szegletén. Janika, Pistika - özvegy Furuglyás Pálné óvatosan mozdítja kendő fedte fejét -, gyertek idébb, gyertek közelébb. Most minek mama? -pattant ki a szó a tömzsi
meny szájából.-Nem jó helyen állnak, ahol állnak? Láthassa üket, itt vannak e, teljes testi valóságukban. Gyertek, no, gyertek, gyerekeim -az öregasszony lassúdan emelte kezét, parancsolón, hogy amazok hozzáérjenek s megfogják. -Így, így -sóhajtozott.
-Az volt a jó, amikor még kéz a kézben jártunk, egyőtök jobbról, másótok balról
-könny gördült a pergamen börre. Most meg -heveskedett a magas, meszelőnyél forma
meny - minek ríkatja üket? megvannak ezek jól, hát hiszen nézze meg üket. Egyik pirosabb, mint a másik. Nem miattuk gyötör a rívás -vetett ellent özvegy Furgulyás Pálné -, hanem magam miatt. Hah -bökkent a tömzsi meny-, még most is csak
magának kapar, csak maga felé jár a keze. Mit rí annyit maga miatt?
Azt, aranyom,hogy el köll válni. Elgyütt az idő, és el köll mennem. Azért ríok,
mert itt köll hagyni az én két aranyos fiamat.
Csend települt rájuk, csak a régi óra járt kitartón, ketyegésével jelezve a
konokul pergő időt. Mama -szólt számon kérően a tömzsi meny-, mi a francnak
gyűjti a kifőzött tea filtereket? Minek? -pislogott az öregasszony. -hát csak annak,
hogy majd jó lesz még másodjára-harmadjára is kifőzni.
Hát a péze? Hová tette a pézét, hogy ennyire spórol? Tán odaadta a szomszéd Bözsinek azt is, vagy elprédálta, csokoládéra, fagylaltra, cukorkára...
Fogd be -vicsorgott a férje-, most aztán fogd be azt a lepcses szádat. Hát nem látod, hogy tisztára a végit járja? Eeeez? -húzta a szót a másik meny, sógoraszonyát mentve. -Láttunk mi mán karón varnyút, igaz, Jolika? Hányszor eljátszotta, hogy kész, minden be van fejezve. Oszt mi lett a nóta vége? Amikor nagy néha idebolondított benneteket a látására, de amint kitettük a lábunkot, menten észre gyütt, tudom, istenem, tán még táncra is perdült, hogy láthatta a két fiát. Hanem te, Pista -komorult a fiatalabb fiú -, amondó vagyok, adhatnánk valami kis pénzt szegény anyánknak. Jujj -sikkantott a
fiatalabb meny -, csak azt ne, csak azt ne. Oszt miért ne, te fukari? -meredt rá párjára.
Hogy miért? Azért mert ami könnyen gyün, könnyen is mén. Majd szépen elosztogatja, elkezd itt nekem jótékonykodni a rászoruló szomszédok előtt, csak hogy
megjátssza a jóságost... Bolond likból bolond szél fúj - legyintett a férj, s az anyjára tekintett. -hogyan áll pénzel, anyám? Hogyaaan? Hát hogyan állnék? Sehogyan.
vékonyka a nyugdíj, akárhogyan is összehúzockodok. Ugye valami azért nékem is köll a bótbol. Egy kis cukor, egy kis liszt, kenyér, tej egyemás. Meg hát rakom is, amenyire tülem telik, rakom. Van hónap hogy ötszázat, de van, amikor ezret is leteszek. Itt van e -mordult a fiatalabb fiú. -Ideteszem ezt az ötezrest a kászlira. Ha szüksége van valamire vegye meg belőle. No, Janink -nézett bátyjára Furgulyás István-, te hogy állsz a kérdéshez? Adsz vagy nem adsz? Adok. - fájós mozdulattal zsebébe nyúlt, s
kiemelte retekéből a hajlandozástól elformátlanodott tárcát.- Ha te ötezrest adtál, én se maradok le. Itt van, anyám, a másik ötezres -nézett megdicsőült arccal. Nincs aprótok? -sziszegett az idősebbik meny.- Csak ötezres? Sok lesz az, én mondom. Sok! Hányszor adtunk? -nézte számon kérőn a férje.- Most mond meg, hányszor?
Nem vélek rá, hogy akár csak egyszer is. Mert az őszinteség hogy a pénz mindig csak innét jött,de ide soha Ideje, hogy megforduljanak a dolgok. Csinálj úgy ahogy akarsz.
Sose hallgattál a feleségedre -szólt megbántottan az asszony, s hallgatásba menekült.
Kőtse csak el ezt a pézt is -kiáltott éllel a másik meny-, hadd menjen ez is a többi után. Vagy tömködje a szomszéd Bözsi zsebibe. Úgy gondolod, lányom, hogy elprédálom? Rosszul látod. Mi más volt az én életem, mint örökös spórolás.
Hanem mennyi pénzt is adtatok, jóságos fijaim? Tízezret. fejenként ötöt-ötöt -jött a felelet. Az jó. Mert már érdeklődtem, hogy menyiből jön majd ki a temetésem. Mondták százezerből kikerül. Épp ez a tízezer hiányzott a százból. itt örzöm- lefelé bökött az ujjával-, a szalmazsákban, vászon kendővel bekötve. Hagyja még a halált, anyám -kélt halkan a szó az idősebb fiú ajkán-, hagyja. Mért, hát fáj valamije?
Nem fáj nékem semmim. Hanem ide vigyázz fiam, nem a betegségem a baj, mert
amúgy nem vagyok én beteg,, a doktor úr is mondta, amikor a múlt napában itt járt.
Hát akkor? -értetlenkedett a fiú. A nyolcvan évem -a dunyhára csapott-, az a bűnös.
Elkoptam, lejárt az idő, oszt meg köll halni. Csak titeket sajmállak itt hagyni, kerek e világból. Úgy ám, fiaim, úgy ám. El köll válni. Mondtam is a doktor úrnak, hogy ide vigyázzon, maga látja miképp vagyok, hugyan vagyok. Ha úgy találja, hogy vég órám közelít, szóljon az esperes úrnak, hogy gyüljék el, adja rám az utolsó kenetet, mert mindjárt más úgy, felkészítve nekiindulni az utolsó útnak. Mit mondott a doktor úr? Megteszi. Ha idejét érzi, megteszi. Láthatja -cserfelt a tömzsi meny-, kutya baja nincs magának, álságoskodik, színlel, hisz híre-hamva sincs az esperes úrnak. Kopogtak a szoba ajtaján. Szabad! -kiáltott Furuglyás István.
S amint szemüket a jövevényre kapták, egy emberként, karban köszöntek: Dicsértessék a jézus krisztus.
Mindörökké, ámen. Esperes úr nyugodalmas tekintettel nézte a jelen lévőket, majd keresztet vetett, majd kimért léptekkel Furgulyás Pálné ágya felé indult.

nagyon imádom az ízes beszédet, a tájszólást. szegény megboldogult nagymamámra emlékeztet aki dél alföldi tájszólással beszélt. nagyon szerettem őt, és már húsz éve hogy elment, de nagyon hiányzik. minden idős néniben őt látom, őt keresem. hiányzol mama ;-(