utálom hogy az élet elragad tőlem embereket, akiket sikerült megkedvelnem, megszeretnem.
most nem azokról beszélek akik meghaltak, az ő hiányukat fel tudom fogni. ilyen az élet rendje.
én azokról a férfiakról és nőkről beszélek, akiket a sors szeszélye folytán megismerhettem, és egy idő után megszerettem. ezeket az emberek egy idő után szintén a sors másfelé sodort.
ezek az emberek piszkosul hiányoznak nekem. miután elmennek még tartjuk a kapcsolatot telefonon, neten, de ahogy múlik az idő ez a kapcsolat szétfoszlik teljesen.
lassan már nem merek megkedvelni senkit, mert tudom ő is elmegy egyszer. más városba költözik, máshova köti a munkája,stb.
rossz ez az égő érzés itt belül. nem lenne szabad ennyire kötődnöm senkihez
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése