2011. január 3., hétfő

én. gyermekkor 2

szóval beírattak az iskolába, előtte anyám otthon volt a csecsemő öcsémmel, így fel tudott készíteni az iskolára rendesen, bár módszerei néhol durvák voltak, de mikor elkezdtem az első osztályba járni messze többet tudtam a többieknél, mindenből kitűnő voltam kivéve az írásból, ronda volt a kézírásom.
aztán a második évben iskolát kellet váltanom, mert felépült egy iskola, a közelünkben. az új osztály társak már nem voltak olyan nyugisak mint a előző. én akkor rettenetesen félős voltam. féltem mindentől és mindenkitől cs a megszokott környezetben éreztem otthon magam, az iskolában nem. ezt persze észrevették az osztály társaim és rendszeresen szekáltak, bántottak néha vertek is. persze erről a külvilágnak semmit nem mertem elmondani. szégyelltem. tízóraimat mindig elvették, táskámat dobálták dolgaimat összefirkálták, és persze ezekért én mind kaptam otthon. ahogy cseperedett az öcsém és látni lehetett hogy ő a család szeme fénye éreztem hogy csak nyűg vagyok otthon. anyám olyan hideg fajta sohase mutatta ki szeretetét senkinek mostoha apámon kívül még öcsémnek se. a mostoha apám meg nem nagyon foglalkozott velem..
az egyetlen hely ahol tényleg otthon éreztem magam az Albertirsa volt, egész nyarakat ott töltöttem. imádtam nagymamámat és a nagybátyámat. nagynénémet már kevésbé. szerettem volna végleg ott maradnom de nem lehetett. hetedikes koromban voltam szerelmes előszór, egy hatodikos lányba. természetesen esélytelen voltam. volt három osztály társam haverok voltunk mindig velük lógtam. egyszer miután mindenki elment otthonról elővettem egy gyufát és mivel szerettem a tüzet játszottam vele egy gyufa megégette az ujjam bedobtam a szenes vödörbe amibe papír volt az kigyulladt. szerencsére volt annyi eszem hogy vízzel eloltsam.
anyám miután rájött lefektetett hassal az ágyra lefogta a kezemet és rettenetesen elvert szíjjal de annyira hogy tiszta hurkás volt a lábam,a hátam. ahogy jártam ki sorra az osztályokat osztályzataim egyre romlottak.
az egész gyermek éveim stressz volt. félelemben éltem, mi lesz ha kiderül egy egyes, rettegtem ezért hazudtam. a nyolcadik osztályt alig tudtam elvégezni annyira leromlottak a jegyeim. rettenetes volt rettegésben élni, még néha visszatér álmomban