arra gondoltam, minden naplóbejegyzés után beteszem
valamelyik novellám vagy versem.
nekem az írásaim régiek, és a régi sötét
perspektívám visszatükröződése, ezért
azok elég szomorkásak.
Novella I. Az álom
Egy történetet mesélek el nektek egy emberről,
aki nem én voltam,
Sőt nem is ismertem mégis részese voltam
életének egy - két percének.
Hihetetlen ugye? Az egész az álmomban
történt, egy férfiról szól.
Álmomban láttam, amit ő lát, hallottam,
amit ő hall, éreztem, amit ő érzett,
És azt gondoltam, amit ő gondol. Mindez
hol történt, nem tudom, de ismerős
volt a hely.Sétált az utcán, Kora reggel,
csípős hideg idő volt,
az utat dér lepte be. Az utcában minden
házat minden bokrot ismert, bár nagyon
rég járt itt utoljára. A szívében bánat
és mély gyász. Nemrég halhatott meg
Valakije, aki hozzá nagyon közel állt.
Volt ott egy bolt is, csavarokat és
műanyag vackokat Árultak, de most
zárva volt. Pár méterrel arrébb egy
fekete márványtábla,
egy grófnak állították. Az utca
túloldalán lapos, nagy kiterjedésű
házak, üzletek
Álltak. Nagy a csönd, nincsenek autók,
járókelők is alig. Hogy megváltozott
itt minden?! -Motyogta csak úgy magának.
Elhaladt egy üzlet előtt, Elért egy
Villamosmegállóhoz, mellette drótkerítéssel
körbevett kert és szerény ház.
Ott élt az kit most gyászol. nem megy be,
megáll a villamos megállóban és a
házat nézi. Szomorúan a régi időkre
emlékszik vissza. Majdnem elsírja magát,
de nagy levegőt vesz, megpróbálja
összeszedni magát. Öngyilkosságról
gondolkodik
Végül elveti. Jön a villamos, felszáll
leül az ablak mellé. Visszanéz a házra,
ahol
régebben oly sokszor járt, ahol boldog volt.
A villamos elindul, és ahogy szem elől
veszti a házat, úgy érzi lelkének egy
darabja is ottmaradt, és hogy az életének ez
a része multá vált.
Egy Ebola-járvány margójára
10 éve
1 megjegyzés:
Ez figyelemreméltóan jó volt...folytasd! Ne mond hogy nem tudsz kreativ dolgokat csinálni! Például irj. Jól megy neked hidd el!
Egy olvasód már van...
Toma
Megjegyzés küldése