ma megint érdekeset álmodtam. mentem valami mezőgazdasági területen ami mindenféle gyümölcsösből állt. ami az érdekes, egyszerre érett az öszes gyümölcs, cseresznyétől a szöllőig.
óriási hivógató gyümölcsszemek voltak mindenhol. valahogy elárasztott azon a helyen a béke és a nyugalom, de ugyanakkor keserűség és bánat is volt a szívemben, hiányoztak a szeretteim.
akkor vettem észre hogy egyetlen embert se láttam még. szívembe hasított a gyanu hogy talán
teljesen egyedül vagyok. őrült rohangálásba kezdtem a gyümölcsösök közt, hátha találok egy embrert... aztán felébredtem. és megkönyebbülve tapasztaltam, az emberek itt vannak körülöttem.
Egy Ebola-járvány margójára
11 éve