Mama

üdv!
leírom nektek a kedvenc novellámat, azért szeretem mert, drága nagymamámra emlékeztet.

Varga S. József
Jóság

Úgy megszállta őket a jóság, mint5 kora estén harmat a füveket. S persze hogy menten útnak indultak anyjuk látására, amint szomszéd Bözsi telefonált,hogy a mama hazahívja őket.
S most íme, ott állnak a szoba padlatán, a két fiú, a két meny, s felhős homlokkal szemlélik a mamát. Értetlenkednek, ugyan mire való, hogy ablakon betűző tavaszi verőfényben is álláig húzza a dunyhát, lám, aszott teste alig púposítja, s úgy lapul alatta, olyan riadtan, kikerekült szemmel, mint aki szörnyeket vél settenkedni a szoba
szegletén. Janika, Pistika - özvegy Furuglyás Pálné óvatosan mozdítja kendő fedte fejét -, gyertek idébb, gyertek közelébb. Most minek mama? -pattant ki a szó a tömzsi
meny szájából.-Nem jó helyen állnak, ahol állnak? Láthassa üket, itt vannak e, teljes testi valóságukban. Gyertek, no, gyertek, gyerekeim -az öregasszony lassúdan emelte kezét, parancsolón, hogy amazok hozzáérjenek s megfogják. -Így, így -sóhajtozott.
-Az volt a jó, amikor még kéz a kézben jártunk, egyőtök jobbról, másótok balról
-könny gördült a pergamen börre. Most meg -heveskedett a magas, meszelőnyél forma
meny - minek ríkatja üket? megvannak ezek jól, hát hiszen nézze meg üket. Egyik pirosabb, mint a másik. Nem miattuk gyötör a rívás -vetett ellent özvegy Furgulyás Pálné -, hanem magam miatt. Hah -bökkent a tömzsi meny-, még most is csak
magának kapar, csak maga felé jár a keze. Mit rí annyit maga miatt?
Azt, aranyom,hogy el köll válni. Elgyütt az idő, és el köll mennem. Azért ríok,
mert itt köll hagyni az én két aranyos fiamat.
Csend települt rájuk, csak a régi óra járt kitartón, ketyegésével jelezve a
konokul pergő időt. Mama -szólt számon kérően a tömzsi meny-, mi a francnak
gyűjti a kifőzött tea filtereket? Minek? -pislogott az öregasszony. -hát csak annak,
hogy majd jó lesz még másodjára-harmadjára is kifőzni.
Hát a péze? Hová tette a pézét, hogy ennyire spórol? Tán odaadta a szomszéd Bözsinek azt is, vagy elprédálta, csokoládéra, fagylaltra, cukorkára...
Fogd be -vicsorgott a férje-, most aztán fogd be azt a lepcses szádat. Hát nem látod, hogy tisztára a végit járja? Eeeez? -húzta a szót a másik meny, sógoraszonyát mentve. -Láttunk mi mán karón varnyút, igaz, Jolika? Hányszor eljátszotta, hogy kész, minden be van fejezve. Oszt mi lett a nóta vége? Amikor nagy néha idebolondított benneteket a látására, de amint kitettük a lábunkot, menten észre gyütt, tudom, istenem, tán még táncra is perdült, hogy láthatta a két fiát. Hanem te, Pista -komorult a fiatalabb fiú -, amondó vagyok, adhatnánk valami kis pénzt szegény anyánknak. Jujj -sikkantott a
fiatalabb meny -, csak azt ne, csak azt ne. Oszt miért ne, te fukari? -meredt rá párjára.
Hogy miért? Azért mert ami könnyen gyün, könnyen is mén. Majd szépen elosztogatja, elkezd itt nekem jótékonykodni a rászoruló szomszédok előtt, csak hogy
megjátssza a jóságost... Bolond likból bolond szél fúj - legyintett a férj, s az anyjára tekintett. -hogyan áll pénzel, anyám? Hogyaaan? Hát hogyan állnék? Sehogyan.
vékonyka a nyugdíj, akárhogyan is összehúzockodok. Ugye valami azért nékem is köll a bótbol. Egy kis cukor, egy kis liszt, kenyér, tej egyemás. Meg hát rakom is, amenyire tülem telik, rakom. Van hónap hogy ötszázat, de van, amikor ezret is leteszek. Itt van e -mordult a fiatalabb fiú. -Ideteszem ezt az ötezrest a kászlira. Ha szüksége van valamire vegye meg belőle. No, Janink -nézett bátyjára Furgulyás István-, te hogy állsz a kérdéshez? Adsz vagy nem adsz? Adok. - fájós mozdulattal zsebébe nyúlt, s
kiemelte retekéből a hajlandozástól elformátlanodott tárcát.- Ha te ötezrest adtál, én se maradok le. Itt van, anyám, a másik ötezres -nézett megdicsőült arccal. Nincs aprótok? -sziszegett az idősebbik meny.- Csak ötezres? Sok lesz az, én mondom. Sok! Hányszor adtunk? -nézte számon kérőn a férje.- Most mond meg, hányszor?
Nem vélek rá, hogy akár csak egyszer is. Mert az őszinteség hogy a pénz mindig csak innét jött,de ide soha Ideje, hogy megforduljanak a dolgok. Csinálj úgy ahogy akarsz.
Sose hallgattál a feleségedre -szólt megbántottan az asszony, s hallgatásba menekült.
Kőtse csak el ezt a pézt is -kiáltott éllel a másik meny-, hadd menjen ez is a többi után. Vagy tömködje a szomszéd Bözsi zsebibe. Úgy gondolod, lányom, hogy elprédálom? Rosszul látod. Mi más volt az én életem, mint örökös spórolás.
Hanem mennyi pénzt is adtatok, jóságos fijaim? Tízezret. fejenként ötöt-ötöt -jött a felelet. Az jó. Mert már érdeklődtem, hogy menyiből jön majd ki a temetésem. Mondták százezerből kikerül. Épp ez a tízezer hiányzott a százból. itt örzöm- lefelé bökött az ujjával-, a szalmazsákban, vászon kendővel bekötve. Hagyja még a halált, anyám -kélt halkan a szó az idősebb fiú ajkán-, hagyja. Mért, hát fáj valamije?
Nem fáj nékem semmim. Hanem ide vigyázz fiam, nem a betegségem a baj, mert
amúgy nem vagyok én beteg,, a doktor úr is mondta, amikor a múlt napában itt járt.
Hát akkor? -értetlenkedett a fiú. A nyolcvan évem -a dunyhára csapott-, az a bűnös.
Elkoptam, lejárt az idő, oszt meg köll halni. Csak titeket sajmállak itt hagyni, kerek e világból. Úgy ám, fiaim, úgy ám. El köll válni. Mondtam is a doktor úrnak, hogy ide vigyázzon, maga látja miképp vagyok, hugyan vagyok. Ha úgy találja, hogy vég órám közelít, szóljon az esperes úrnak, hogy gyüljék el, adja rám az utolsó kenetet, mert mindjárt más úgy, felkészítve nekiindulni az utolsó útnak. Mit mondott a doktor úr? Megteszi. Ha idejét érzi, megteszi. Láthatja -cserfelt a tömzsi meny-, kutya baja nincs magának, álságoskodik, színlel, hisz híre-hamva sincs az esperes úrnak. Kopogtak a szoba ajtaján. Szabad! -kiáltott Furuglyás István.
S amint szemüket a jövevényre kapták, egy emberként, karban köszöntek: Dicsértessék a jézus krisztus.
Mindörökké, ámen. Esperes úr nyugodalmas tekintettel nézte a jelen lévőket, majd keresztet vetett, majd kimért léptekkel Furgulyás Pálné ágya felé indult.

nagyon imádom az ízes beszédet, a tájszólást. szegény megboldogult nagymamámra emlékeztet aki dél alföldi tájszólással beszélt. nagyon szerettem őt, és már húsz éve hogy elment, de nagyon hiányzik. minden idős néniben őt látom, őt keresem. hiányzol mama ;-(

szomorú vasárnap

tegnap egy halk robbanással bedöglött a számítógépem. valószinüleg a táp szállt el. a forgatókönyvem amit két hete írok odaveszett. (mivel nem csináltam biztonsági mentést) röviddel utánna a tartalék gépem is bedöglött, de az csak egy kontakt hiba volt azt meg tudtam csinálni. mostanában mintha üldözne a balszerencse. hamarosan bemerítkezek. nem tudom miért, de félek valahol legbelül a bemerítkezéstől, de bármenyire is félek, mostmár végigcsinálom.

:(

nem megy a színjátszás!! utóbbi időben pocsékul játszom.

:(

:(

KÉSZ A FILM!!!

ma éjjel legalább hússzor megnéztem, elemezgettem, a filmemet, bocsánat, filmünket. megtaláltam a hibákat (nem volt kevés) és jót röhögtem Ricsi fura stílusán. nem lett rossz a film de én elégedetlen vagyok. sokkal többet ki lehetett hozni belőle, csak hát kevés volt az idő stb. ha van egy teljes hetünk forgatni, ha van a filmnek költségvetése, ha van több idejük a szereplőknek. ha van stúdiónk, akkor egy szuper filmet csinálhattunk volna. a filmnek a harmadát újra kellett volna forgatni, és szinkronizálni kellet volna. mondjuk nem csak a körülmények voltak rosszak néhol én is hibáztam, na meg az operatőr és a színészek is. próbálgatom feltenni a youtube-ra de nem nagyon megy, valaki segíthetne. Briginek egy mondata rossz, Tamásnak három, Szabinánál a hang minőség rossz eleinte,
Ricsin csak röhögni tudok, alig volt néhány jól hangsúlyozott mondata, én sem voltam túl jó mint kocsmáros, a Sanyinak kitűnő volt az egy mondata. egészében érdekes a film.

csoki sör és problémák

tavaly ősszel a bonbonetti choco kft. csokigyárból kaptam egy szép csomagot, megpakolva édességgel. nemrég megint írtak hogy küldenek megint egy csomagot. hálám jeléül megígértem nekik hogy küldök egy saját készítésű szőttest. emlékszem tavaly csömöröm lett a sok édességtől pedig a nagy részét elosztogattam. természetesen idén is kap aki kér.

találtam egy jó alkohol mentes sört, (csak egy kicsit drága) neve van pur. íze kicsit a mézsörre emlékeztet nekem nagyon ízlik. én már nem nagyon akarok alkoholizálni, még minimális mennyiségben sem, viszont a sör hiányozna mert szerintem ez a második legjobban üdítő folyadék a limonádé után. jövő héten beszerzek egy kartonnal belőle.

negyven valahány évesen az embernek már tisztában kell azzal lenni, mi a legfontosabb az életben. van akinek a pénz, van akinek az élvezetek hajszolása, van akinek a drog, van akinek a becsület és a tisztesség. számomra a legfontosabb: az istennel és az emberel való jó kapcsolat.
a megvalósításnál vannak számomra gondok. elhatározom hogy kedves udvarias leszek mindenkivel, hogy minden embert tisztelek, erre az ellenkezője történik megsértek embereket, tapló bunkó állatként viselkedem, szemétkedem azzal is akit szeretek, tisztelek. a barátaimat is sokszor elküldöm a fenébe. mért van ez?? amint emberek közé kerülök elszáll a józan ész és valami állati ösztön tör elő. nem én irányítok hanem a tudatalattim. még anno húsz éve megállapították hogy személyiség zavarom van. ettől lehet mindez??!

u.i: Bundi! kész a film. hogy kell felrakni a youtube-ra?

Éden / Help

tegnap megsétáltattam a parkban a kutyákat, mind a hármat. nagyon élvezték a szabadságot.
én meg a tavaszt. ez egész park kéklett a rengeteg Ibolyától, és az illatuk bódító volt. becsuktam a szemem beszívtam a tömör ibolya illatot, arcomon éreztem a tavaszi napfényt és az enyhe szellőt, a madarak vidáman csicseregtek, kutyák játékosan csaholtak, vakkantottak, az édenben éreztem magam.

más
van egy barátom, költő. kint lakik a faluban, nagyon rendes ember, és becsületes. mindig megtisztel azzal hogy velem ossza meg elsőként friss költeményeit.
ezt az embert rengeteg csalódás, pofon érte az életben, és még most is, nap mint nap.
de ahelyett hogy a nyomora a hit felé terelte volna, megrögzött vallás utálat alakult ki benne.
nem egy verse istenkáromlás. én próbálok hatni rá, térítgetni, de nem nagyon megy.
adjatok valami ötletet, segítsetek.