tegnap megsétáltattam a parkban a kutyákat, mind a hármat. nagyon élvezték a szabadságot.
én meg a tavaszt. ez egész park kéklett a rengeteg Ibolyától, és az illatuk bódító volt. becsuktam a szemem beszívtam a tömör ibolya illatot, arcomon éreztem a tavaszi napfényt és az enyhe szellőt, a madarak vidáman csicseregtek, kutyák játékosan csaholtak, vakkantottak, az édenben éreztem magam.
más
van egy barátom, költő. kint lakik a faluban, nagyon rendes ember, és becsületes. mindig megtisztel azzal hogy velem ossza meg elsőként friss költeményeit.
ezt az embert rengeteg csalódás, pofon érte az életben, és még most is, nap mint nap.
de ahelyett hogy a nyomora a hit felé terelte volna, megrögzött vallás utálat alakult ki benne.
nem egy verse istenkáromlás. én próbálok hatni rá, térítgetni, de nem nagyon megy.
adjatok valami ötletet, segítsetek.
Egy Ebola-járvány margójára
10 éve
.JPG)
1 megjegyzés:
Hát, én még nem túl sok embernek segítettem, hogy megtalálja Krisztust, de szerintem imádkozz érte, és mutass példát, hogy nem olyan egy keresztyén, ahogy eddig elképzelte.
Megjegyzés küldése