érdektelenség

a minap egy operatőr ismerősöm felkért rendezzek neki egy filmet. nem nagyon merem elvállalni.
színdarabot egyszer rendeztem az is érdektelenség miatt befuccsolt. félek a kudarctól., bár mit veszthetek. a társulatban is leült a hangulat, nem úgy mint anno öt éve amikor mindenki maximális lelkesedéssel próbált játszott. félek hogy szét fog esni a társulat. önző vagyok, félek mi lesz velem ha nem játszhatok. az nagyon rossz lenne. így is be vagyok gubózva szobámba a számítógépekkel.
van hogy napokig el sem mozdulok a gép mellől. régebben haverokkal kirándultunk a környékre,
de most már erre senkinek nincs energiája. belesüppedünk magunk kis világába, és csak néha dugjuk ki a fejünket onnan. valami megváltozott az évek alatt. régebben focizgattunk tengóztunk lementünk a Répcére a kutyával stb. a kényelem unalmas, ragadós világba estünk. és ki tudja ki tudunk-e mászni ebből.

ketyegő

a minap megijedtem. kora reggel volt, feküdtem az ágyban, már nem aludtam csak úgy pihikéltem.
és akkor a szívem elkezdett egyre gyorsabban és gyorsabban verni, zakatolt mint valami öreg gőzmozdony. aztán egy idő múlva, szép lassan, csitult. féltem. no nem a haláltól, hanem attól hogy készületlenül megyek el. még van pár elintéznivalóm itt a földön.

?

?

A Jel

mindenféle gondolatok kavarognak bennem. elpazarlom az életem. és azt az adottságot amivel rendelkezem, és amit istentől kaptam. havonta csak 1-2 napot játszok. és azt se valami nagy minőségben.
nincs idő a minőségre. én szívesen játszanék kőszínházban ahol egy darabot hónapokig próbáljuk és utána rengeteget játszuk, estéről estére. akkor lenne ídö a tökéletes kidolgozásra, és csiszolódnék előadásról előadásra. de ez csak álom. pár éve próbálkoztam "nagyszínházaknál". kedvesen, de határozottan nemet mondtak. igaza van Csonka picinek. "még a tanult színművészeknek sincs sokszor munkájuk" nem tudom mit csináljak. várok valamit, valami jelet.

emberek, akiket szeretek

nem is tudom mi lenne velem barátok nélkül. életem kétharmadát magányosan barátok nélkül éltem le, így hát tudom hogy mi mindent nyertem velük, és vesztenék nélkülük.
szeretem őket (még ha néha nem is sikerül kimutatni)és szeretném megköszönni így a blog útján hogy vannak. nem akarok itt neveket felsorolni, csupán annyit mondanék:
KÖSZÖNÖM HOGY VAGYTOK!!

Novella IV. A Döntés

Gyilkos lettem, nekem végem! Mindenről a szarházi főnököm tehet, ha nem rúg ki egyetlen kis tévedés miatt... Éva még mindig él a szeretőjével együtt, és én nem vagyok… nem vagyok gyilkos. Olyan szépen élhettünk volna… most mihez kezdjek?
Csöngetnek… biztos a postás az… egy levél csúszik be az ajtó alatt, aztán a léptek távolodnak. Elment! Elmegyek, elmegyek innen Amerikába, vagy mit tudom én hova csak el, de nem tudok semmilyen nyelvet, a pénzemből még repülőre se futná, a francba!!! Ismét csöngetnek. ki az? Nem Marika néni, ma nem kell takarítani! Igen tudom az én hibám természetesen, majd kárpótolom. Csókolom. El kéne tüntetni a hullát, de innen nem tudom feltűnés nélkül kivinni. Fel kéne darabolni, és bele a Dunába! Meg aztán egy mese is kéne, hogy hova lett a feleségem. Előbb utóbb rájönnének a dologra. De, még ha sikerülne is egész életemben, attól rettegnék mikor áll meg egy rendőrkocsi a házam előtt, hogy bevigyen. Nincs kiút a fene egye meg, nincs kiút. Minek kellet ezt a kurva pisztolyt megvennem! Még maradt egy golyó. Na nem, ez nem én vagyok, én nem leszek öngyilkos, inkább leülöm azt a néhány évet. Mennyit lehet kapni kettős gyilkosságért? nyolcat, tízet, tizenötöt. Jó ügyvéddel talán kevesebbet, ha volna pénzem rá… mindegy föladom magam. (tárcsáz) halló rendőrség? Én, én…(leteszi) bassza meg, ez nem megy. Nem fogom életem hátralevő részét börtönben tölteni mindenféle csőcselék társaságában, egy percnyi kihagyás, felindulás miatt! Inkább… inkább legyen vége itt, úgy tisztább (csőre tölt) viszlát világ! (lövés dörren)

címtelen

esténként olyan jó imádkozni. ilyenkor érzem hogy az úr közel van hozzám. de néha nagyon nehéz és meg erőltető, keserves az imádkozás. ilyenkor csak elhadarom gyorsan imámat és elmarad a felemelő érzés. tavaly megígértem magamnak hogy bemeritkezem.
de előtte még el kell rendeznem egy ügyet hogy lelkiismeretem tiszta legyen. pár éve elkövettem egy bűnt, egy súlyos bűnt. most ezt kell jóvátennem valahogy. nem könnyű.

el kellene járnom közösségbe, imaházba. el is határoztam többször hogy elmegyek. de valahogy soha nem került rá sor. itt felhozhatnék különböző mentségeket, de a fő ok amiért nem mentem el az a lustaságom.

készülődünk a légy jó felújító premierjére. a próbák kellemes
hangulatban telnek.a főszereplő személyével vannak bizonyos
aggályaim. nagyon aranyos kislány, de
tartok tőle hogy a szerepében lévő nagy érzelmi katarzisokat,
nem tudja megfelelően átadni a közönségnek. de drukkolok neki.

hallottam a napokban egy hírt ami aggállyal tölt el.
álítólag 2010-re megszűnik ez a nagy zsirai intézmény,
és helyette kis 30-as létszámú otthonok lesznek.
félek a változástól. én konzervatív és ember vagyok
és nem szeretem a változásokat.
én a magam nyugodt életvitelét nem szívesen veszem
ha megbolygatják.

én már nem várok sokat az élettől, de ami hátravan
azt szeretném nyugalomban, harmóniában leélni. mára ennyi.
mindenkinek olvasómnak az kívánom leljék meg a harmóniát.