2008. október 23., csütörtök

ketyegő

a minap megijedtem. kora reggel volt, feküdtem az ágyban, már nem aludtam csak úgy pihikéltem.
és akkor a szívem elkezdett egyre gyorsabban és gyorsabban verni, zakatolt mint valami öreg gőzmozdony. aztán egy idő múlva, szép lassan, csitult. féltem. no nem a haláltól, hanem attól hogy készületlenül megyek el. még van pár elintéznivalóm itt a földön.

1 megjegyzés:

aranymonika írta...

Szió,
te is tudod,hogy igaz,amit ma megtehetsz,ne halaszd holnapra.Remélem még sokáig ketyeg a szíved...de magad végett,tedd meg,amit kell.
Móni