A Jel

mindenféle gondolatok kavarognak bennem. elpazarlom az életem. és azt az adottságot amivel rendelkezem, és amit istentől kaptam. havonta csak 1-2 napot játszok. és azt se valami nagy minőségben.
nincs idő a minőségre. én szívesen játszanék kőszínházban ahol egy darabot hónapokig próbáljuk és utána rengeteget játszuk, estéről estére. akkor lenne ídö a tökéletes kidolgozásra, és csiszolódnék előadásról előadásra. de ez csak álom. pár éve próbálkoztam "nagyszínházaknál". kedvesen, de határozottan nemet mondtak. igaza van Csonka picinek. "még a tanult színművészeknek sincs sokszor munkájuk" nem tudom mit csináljak. várok valamit, valami jelet.