én. gyermek kor 1

úgy gondoltam leírom életem fontosabb állomásait, több részletben.
első rész: kisgyermek kor:

megszülettem 1966-ban Debrecenben egy mérnök Apától és egy paraszt származású munkás anyától. kicsit korán jöttem.
koraszülés. három hónappal később Szentesen laktunk, apám félrelép, anyám kidobja, elválnak.
anyám Albertirsára költözik nagybátyámékhoz, pár hónappal később ismeretlen okok miatt nagymamám is odaköltözik hozzánk. anyám Pesten dolgozik a "gatya gyárban". nagybátyám szigorú felesége és az arany szívű nagymamám nevel. szépen hízok, kicsit duci vagyok.
első emlék: mindenki elment az imaházba, anyám nem tudom hol van. egyedül vagyok a rácsos ágyban. van a falon egy hímzett kép nagyon félek tőle.  nehezen tanultam meg járni lehúzott a nagy fenekem.
három éves koromban egy betegség ver le a lábamról, nagyon beteg vagyok. orvosok nem tudják mi bajom.
a betegség amilyen gyorsan jött el is múlt. nagyon lefogytam, és már nem voltam a régi, nagyon keveset ettem, nagynéném tömött. rettegtem minden étkezéstől.anyám megismeri a mostoha apámat, antiapunak szólítom. nagymamámmal nagyon erős kötödés jött létre. nem volt sok játékom, nagynéném a munka helyéről hipós kupakokat hozott játsszak azzal. rengeteget unatkoztam, utálok unatkozni a mai napig is.
1972 nyara anyám hozzámegy mostoha apámhoz kivesznek egy albérletet Budapest külvárosában, pesterzsébeten a hosszú utcában. engem is magukkal visznek.(az életem sokkal jobb lett volna ha Albertirsán maradhattam volna). nagyon nehéz az elválás szeretett nagymamámtól. ősszel beírattak az iskolába.

Boldog Újj Évet!

BOLDOG ÚJJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN OLVASÓMNAK!

(ha olvas egyáltalán valaki)

visszatérő, nem létező emlék.

nyolcvanas évek, művelődési ház Budapest külterületében. van egy csapat, egy mag, akik rendszeresen színi előadásokat tartanak a művházban. a csapat két huszonéves fiúból, három különböző korú lányból, két tizenhat éves fiúból és belőlem áll. én kb tizenhat éves lehetek. nagyon jó bensőséges viszonyban állunk a művház személyzetével. sokan szoktak mellénk verődni, de sokan el is mennek. a két idősebb srác kitalálja hogy mit játszunk, beszerzik a szövegkönyveket, és a megmaradt szerepekre keresünk még gyerekeket.
ez a része könnyen megy. rendszeresen próbálunk, a fegyelmet a két idősebb srác tartatja be. aztán ha kész van, leülünk beszélni a művház vezetőjével, megbeszéljük hogy hányszor játszhatjuk le az adott darabot, megbeszéljük hogy a művháznak hány százalék kell a bevételből. (kiadásokra) itt általában nagy viták szoktak lenni. aztán előadjuk a darabot, legtöbbször nagy sikerrel. a megmaradt bevételből levonjuk a kiadásokat a többit a társulat közös  kaszájába tesszük. rendszeresen eljárunk cukrászdába (a mag)
és a közös pénzből a társulat kedvenc süteményét esszük: rebarbara szelet egy gombóc vanília fagylalttal és az egész leöntve kávéval.
sokszor amikor ezekről álmodom felébredve elhiszem hogy ez a múltam aztán kutatok az emlékezetemben és nem találom ezeket. mégis visszatérő álmaimba oly részletességgel jelennek meg ezek mintha valóság lett volna

karácsonyi démon

ma este lesz szenteste és én tegnap óta tiszta ideg beteg vagyok. nem tudom mitől van de már évek óta rám tör ez a feszült, ingerült, idegesség minden karácsonykor.


próbálom fékezni magam de majd fölrobbanok. lehet hogy pszihológushoz kellene mennem?

vagy ördög űzőhöz? :) sajnos a szívemnek se tesz jót ez az állapot.

talán az lenne a legjobb ha minden karácsonykor kiköltöznék egy kis erdei házban, és pár napig ott élném a remete életet.

ha valakinek van valami ötlete ezzel kapcsolatban, írjon

Áldott Békés Ünnepeket Kívánok!

karácsony

tíz éves lehettem, reggel apám meghozta a fenyőt, elkezdte faragni, szitkozódott.
anyám a halat pucolta, ő is elég rossz hangulatban volt, utálta a hal pucolást. mi a testvéremmel serényen takarítottunk.mikorra végeztünk a takarítással apám már tartójába helyezte a fenyőt, bevitte és elkezdte díszíteni, öcsémmel.
én a konyhában lábatlankodtam, anyám ezer felé kapkodott és piszok ideges volt. egyszerre főzte az ebédet és sütötte a süteményeket. engem elzavart hogy segítsek a fenyő díszítésben mert csak idegesítettem.
apámék már feltették a fény füzért és már a díszeket pakolták föl meg a szalon cukrot. miután elkészültünk apám feltette a kis szekrény tetejére, hátralépett hogy megcsodálja, abban a pillanatban ráborult a Karácsonyfa, nagyon mérges volt.
nem tudom hogy de estére sikerült apámnak is anyámnak is ünnepi, szeretet teljes ábrázatot ölteniük.
békésen kiosztottuk az ajándékot majd leültünk vacsorázni, együtt az egész család, békésen társalogva.
szép volt. hiányoznak.. 

mentő és szeretet

tegnap este rosszul voltam, annyira fájt, görcsölt a szívem hogy a szememből patakokban folyt a könny.
kihívták a mentőt. mire megérkezett a fájdalom is elmúlt. a mentő autóban újra előjött a szív görcs, de most nem volt olyan erős. szóltam a dokinak aki mellettem ült a mentőben. erre bekapcsolták a szirénát, de a doki nem foglalkozott velem. néha egy-egy kérdést feltett erős tájszólással.
megérkeztünk Sopronban, beültettek egy toló székbe és betoltak a sürgősségibe.
ott vártam egy jó fél órát, aztán egy aranyos doktor nő vizsgált, vért vett EKG röntgen satöbbi.
mikor a mentő elvitt zsiráról Gyuri telefonált a Bartokos Tamásnak, aki otthagyott csapot-papot és rohant hozzám.
hát igen, egy barát bajban mutatkozik meg. elküldtek hogy másnap jöjjek vissza szak rendelésre,
Tamás hazavitt. másnap sokan érdeklődtek hogylétem felől, sokan féltenek.
nagyon megható hogy ennyien aggódnak értem. 

öregedés

újabban az egészségem nincs rendben, tavasszal egy hetet töltöttem kórházban kardiológián, ott valahogy összekalapáltak, de most megint érzem hogy valami nincs rendben.. érzem, "nem húzom már soká "
pedig annyi mindent akartam még tenni, annyi javítani való van még az életemen, a metamorfózis amit az ÚR elkezdett rajtam, nem lesz időm véghezvinni. elfáradtam. de nem is baj. bár nem vagyok méltó arra hogy a menybe kerülhessek, de JÉZUS áldozata, lehetővé teszi nekem (és mindnyájunknak) a bűnbocsánatot, hogy megszabaduljunk a mocsoktól mely lelkünkre rakódott. jobb dolgom lesz nekem ott az ÚR lábánál, és talán találkozhatok elhunyt szeretteimmel.
ha meghalok értem senki könnyet ne ejtsen, inkább vigadjanak, hisz megszabadultam a test nyűgétől, és lelkem a lehető legjobb helyen lessz. :)
 

újra írok

üdv mindenkinek úgy döntöttem újra írok megosztom veletek életemet, és remélem válaszolttok majd kérdéseimre.

televízíó és a gerenda esete.

pár napja elvitték a televíziómat javítani, esténként így a tévéből kiáradó butaság nézése helyett a bibliát olvasgattam. jól éreztem magam, érdekes filingje van az ágyban olvasásnak. abszolút nem hiányzott a tévéműsor. a hegyi beszédet olvastam, előbb elolvastam a szálka / gerenda részt aztán olvastam tovább az adakozásról az imádságról, a binlia példákat hozott fel ki a képmutató ember. rájóttem hogy én is képmutató vagyok, ez az én (egyik) gerendám. most hogy már tudom hogy képmutató vagyok teszek ellene.
aztán azon gondolkoztam hogy ez a bolg is képmutatás a részemről. anyira tudatlan vagyok és annyira szomjazom a biblia tudására. lehet hogy roszul értelmezem a bibliát, de a biblia szerint szeretnék élni.
ez az utolsó bejegyzésem. meg fogom szüntetni a blogot,