tíz éves lehettem, reggel apám meghozta a fenyőt, elkezdte faragni, szitkozódott.
anyám a halat pucolta, ő is elég rossz hangulatban volt, utálta a hal pucolást. mi a testvéremmel serényen takarítottunk.mikorra végeztünk a takarítással apám már tartójába helyezte a fenyőt, bevitte és elkezdte díszíteni, öcsémmel.
én a konyhában lábatlankodtam, anyám ezer felé kapkodott és piszok ideges volt. egyszerre főzte az ebédet és sütötte a süteményeket. engem elzavart hogy segítsek a fenyő díszítésben mert csak idegesítettem.
apámék már feltették a fény füzért és már a díszeket pakolták föl meg a szalon cukrot. miután elkészültünk apám feltette a kis szekrény tetejére, hátralépett hogy megcsodálja, abban a pillanatban ráborult a Karácsonyfa, nagyon mérges volt.
nem tudom hogy de estére sikerült apámnak is anyámnak is ünnepi, szeretet teljes ábrázatot ölteniük.
békésen kiosztottuk az ajándékot majd leültünk vacsorázni, együtt az egész család, békésen társalogva.
szép volt. hiányoznak..
Egy Ebola-járvány margójára
10 éve