én. kamasz kor.

még talán hetedikben ki kellet találnunk hogy mi legyen a foglalkozásunk. én mivel kedvenc unoka testvérem könyvkötő volt én is azt választottam, bár halvány fogalmam se volt a szakmáról. ősszel beiratkoztam és megkezdtem a tanulmányaimat. osztály társaim nagyon rendesek voltak nem úgy mint az általánosban.
én akkoriban nagyon kis növésű voltam. akkora voltam mint egy ötödikes. és ők fölkaroltak engem.
jött a második reménytelen szerelem szamosi anna képében. piszkosul belehabarodtam. egyszer randiztunk, de az is kész kabaré volt.
az osztályzataim nagyon gyengék voltak sorba vittem haza a karókat, amiket meg se mertem mutatni anyámnak. nagyon stresszeltem. január fele kiderült hogy én menthetetlenül meg fogok bukni.
akkoriban kezdtem el szedni a növekedési hormont és anyám rávette az orvosomat hogy irjon az iskolának egy igazolást hogy ezt az évet nem fejezhetem be, a gyógykezelésem miatt. így megúsztam a bukást.
az utolsó nagy vakáción albertirsán a nagymamánál és a nagybátyámnál még felhötlenül.
aztán szeptemberben ujra beiratkoztam. sajnos az újj osztájtársaim nem voltak olyan rendesek mint az elöző évben, sőtt, elég szemetek voltak. megbuktam az év végén.
bukás után anyám kijelentette hogy nem ülhetek othon tétlenül, vagy tanuljak vagy dolgozzak.
a szomszédom villanyszerelő volt, ő mondta hogy dolgozhatnék a válalatánál. így kerültem a villanyszerelők mellé segédnek havi kétezer forintért (apám kétszerannyi gyermektartást fizetett értem.).

én. gyermekkor 2

szóval beírattak az iskolába, előtte anyám otthon volt a csecsemő öcsémmel, így fel tudott készíteni az iskolára rendesen, bár módszerei néhol durvák voltak, de mikor elkezdtem az első osztályba járni messze többet tudtam a többieknél, mindenből kitűnő voltam kivéve az írásból, ronda volt a kézírásom.
aztán a második évben iskolát kellet váltanom, mert felépült egy iskola, a közelünkben. az új osztály társak már nem voltak olyan nyugisak mint a előző. én akkor rettenetesen félős voltam. féltem mindentől és mindenkitől cs a megszokott környezetben éreztem otthon magam, az iskolában nem. ezt persze észrevették az osztály társaim és rendszeresen szekáltak, bántottak néha vertek is. persze erről a külvilágnak semmit nem mertem elmondani. szégyelltem. tízóraimat mindig elvették, táskámat dobálták dolgaimat összefirkálták, és persze ezekért én mind kaptam otthon. ahogy cseperedett az öcsém és látni lehetett hogy ő a család szeme fénye éreztem hogy csak nyűg vagyok otthon. anyám olyan hideg fajta sohase mutatta ki szeretetét senkinek mostoha apámon kívül még öcsémnek se. a mostoha apám meg nem nagyon foglalkozott velem..
az egyetlen hely ahol tényleg otthon éreztem magam az Albertirsa volt, egész nyarakat ott töltöttem. imádtam nagymamámat és a nagybátyámat. nagynénémet már kevésbé. szerettem volna végleg ott maradnom de nem lehetett. hetedikes koromban voltam szerelmes előszór, egy hatodikos lányba. természetesen esélytelen voltam. volt három osztály társam haverok voltunk mindig velük lógtam. egyszer miután mindenki elment otthonról elővettem egy gyufát és mivel szerettem a tüzet játszottam vele egy gyufa megégette az ujjam bedobtam a szenes vödörbe amibe papír volt az kigyulladt. szerencsére volt annyi eszem hogy vízzel eloltsam.
anyám miután rájött lefektetett hassal az ágyra lefogta a kezemet és rettenetesen elvert szíjjal de annyira hogy tiszta hurkás volt a lábam,a hátam. ahogy jártam ki sorra az osztályokat osztályzataim egyre romlottak.
az egész gyermek éveim stressz volt. félelemben éltem, mi lesz ha kiderül egy egyes, rettegtem ezért hazudtam. a nyolcadik osztályt alig tudtam elvégezni annyira leromlottak a jegyeim. rettenetes volt rettegésben élni, még néha visszatér álmomban

én. gyermek kor 1

úgy gondoltam leírom életem fontosabb állomásait, több részletben.
első rész: kisgyermek kor:

megszülettem 1966-ban Debrecenben egy mérnök Apától és egy paraszt származású munkás anyától. kicsit korán jöttem.
koraszülés. három hónappal később Szentesen laktunk, apám félrelép, anyám kidobja, elválnak.
anyám Albertirsára költözik nagybátyámékhoz, pár hónappal később ismeretlen okok miatt nagymamám is odaköltözik hozzánk. anyám Pesten dolgozik a "gatya gyárban". nagybátyám szigorú felesége és az arany szívű nagymamám nevel. szépen hízok, kicsit duci vagyok.
első emlék: mindenki elment az imaházba, anyám nem tudom hol van. egyedül vagyok a rácsos ágyban. van a falon egy hímzett kép nagyon félek tőle.  nehezen tanultam meg járni lehúzott a nagy fenekem.
három éves koromban egy betegség ver le a lábamról, nagyon beteg vagyok. orvosok nem tudják mi bajom.
a betegség amilyen gyorsan jött el is múlt. nagyon lefogytam, és már nem voltam a régi, nagyon keveset ettem, nagynéném tömött. rettegtem minden étkezéstől.anyám megismeri a mostoha apámat, antiapunak szólítom. nagymamámmal nagyon erős kötödés jött létre. nem volt sok játékom, nagynéném a munka helyéről hipós kupakokat hozott játsszak azzal. rengeteget unatkoztam, utálok unatkozni a mai napig is.
1972 nyara anyám hozzámegy mostoha apámhoz kivesznek egy albérletet Budapest külvárosában, pesterzsébeten a hosszú utcában. engem is magukkal visznek.(az életem sokkal jobb lett volna ha Albertirsán maradhattam volna). nagyon nehéz az elválás szeretett nagymamámtól. ősszel beírattak az iskolába.

Boldog Újj Évet!

BOLDOG ÚJJ ÉVET KÍVÁNOK MINDEN OLVASÓMNAK!

(ha olvas egyáltalán valaki)

visszatérő, nem létező emlék.

nyolcvanas évek, művelődési ház Budapest külterületében. van egy csapat, egy mag, akik rendszeresen színi előadásokat tartanak a művházban. a csapat két huszonéves fiúból, három különböző korú lányból, két tizenhat éves fiúból és belőlem áll. én kb tizenhat éves lehetek. nagyon jó bensőséges viszonyban állunk a művház személyzetével. sokan szoktak mellénk verődni, de sokan el is mennek. a két idősebb srác kitalálja hogy mit játszunk, beszerzik a szövegkönyveket, és a megmaradt szerepekre keresünk még gyerekeket.
ez a része könnyen megy. rendszeresen próbálunk, a fegyelmet a két idősebb srác tartatja be. aztán ha kész van, leülünk beszélni a művház vezetőjével, megbeszéljük hogy hányszor játszhatjuk le az adott darabot, megbeszéljük hogy a művháznak hány százalék kell a bevételből. (kiadásokra) itt általában nagy viták szoktak lenni. aztán előadjuk a darabot, legtöbbször nagy sikerrel. a megmaradt bevételből levonjuk a kiadásokat a többit a társulat közös  kaszájába tesszük. rendszeresen eljárunk cukrászdába (a mag)
és a közös pénzből a társulat kedvenc süteményét esszük: rebarbara szelet egy gombóc vanília fagylalttal és az egész leöntve kávéval.
sokszor amikor ezekről álmodom felébredve elhiszem hogy ez a múltam aztán kutatok az emlékezetemben és nem találom ezeket. mégis visszatérő álmaimba oly részletességgel jelennek meg ezek mintha valóság lett volna

karácsonyi démon

ma este lesz szenteste és én tegnap óta tiszta ideg beteg vagyok. nem tudom mitől van de már évek óta rám tör ez a feszült, ingerült, idegesség minden karácsonykor.


próbálom fékezni magam de majd fölrobbanok. lehet hogy pszihológushoz kellene mennem?

vagy ördög űzőhöz? :) sajnos a szívemnek se tesz jót ez az állapot.

talán az lenne a legjobb ha minden karácsonykor kiköltöznék egy kis erdei házban, és pár napig ott élném a remete életet.

ha valakinek van valami ötlete ezzel kapcsolatban, írjon

Áldott Békés Ünnepeket Kívánok!