2008. december 4., csütörtök

végállomás

egy éve a postamúzeum weboldalán kalandoztam, és megdöbbenve láttam a megsárgult fotók közt az én ifjúkori ábrázatomat. ilyen öreg lennék?! nyolcvanas évek utolsó harmadában a központi levélfeldolgozó osztályon dolgoztam mint gépkezelő. a TOSHIBA levélválogató gépen dolgoztam és imádtam azt a munkát, és az akkori főnökömet akivel azóta is tartom a kapcsolatot. más.
kicsi gyermekkorom óta míndíg menekülök valami vagy valaki, vagy akár önmagam elől. az egész életem egy menekülés volt. amióta megtértem érzem azt hogy már nem kell menekülnöm. nyugodtan szembenézhetek a problémákkal, nincs mitől tartanom, hisz "be vagyok védve".
már nem álmodom azt hogy menekülnöm kell ujjra. a rémálom végetért.

Nincsenek megjegyzések: