pénteken reggel elindultunk gyöngyösre, nagyon unalmas és hosszú buszozás után megérkeztünk Gyöngyösre. rögtön mentünk kajálni valami étterembe. a gyomrom már napok óta rendetlenkedik, de a felszolgált zsíros pörkölttől csak rosszabbul éreztem magam.
elmentünk a fellépés helyszínére és nekiálltunk a díszlet összeszerelése után próbálni.
sajnos az Ágfalvi Tibor kollégám rendesen be volt gyógyszerezve. nem értem mért kell egy embert úgy telenyomni gyógyszerrel hogy egész nap csak alszik és kommunikálni is alig tud. élet minősége a béka hátsója alatt van. én nem ismerem a körülményeket, nem tudom milyen betegségei vannak, de ez akkor sem módszer. nem csoda hogy nem ment neki a próba, nekem még anyira sem menne ennyi nyugtató után. szóval öszemondtuk párszor a Tibivel a szöveget, de nem sokat ért. egyszer az IMEI-ben én is kaptam egy lórugásnak nevezett nyugtató koncentrátum injekciót, félreértésből. két napig aludtam aztán még három napig csak néztem ki a fejemből mint egy zombi. rettenetes volt. szóval az előadás közepes minőségű volt.
a közönség remek volt, vették a lapot. este irány egy szuper kis panzióba, kitünő vacsora, elsőrendű szobák, zuhanyzóval, tévével stb. aludni nem nagyon tudtam, emésztőszervem problémálya miatt. reggel ki is hagytam a reggelit, nem akartam tetézni a bajt.
aztán piszok unalmas hatórás út vissza. venni fogok egy psp-t mert nagyon nem bírom ezeket az unalmas utazásokat.
mára ennyi. szép napot.
Egy Ebola-járvány margójára
10 éve
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése