érdektelenség

a minap egy operatőr ismerősöm felkért rendezzek neki egy filmet. nem nagyon merem elvállalni.
színdarabot egyszer rendeztem az is érdektelenség miatt befuccsolt. félek a kudarctól., bár mit veszthetek. a társulatban is leült a hangulat, nem úgy mint anno öt éve amikor mindenki maximális lelkesedéssel próbált játszott. félek hogy szét fog esni a társulat. önző vagyok, félek mi lesz velem ha nem játszhatok. az nagyon rossz lenne. így is be vagyok gubózva szobámba a számítógépekkel.
van hogy napokig el sem mozdulok a gép mellől. régebben haverokkal kirándultunk a környékre,
de most már erre senkinek nincs energiája. belesüppedünk magunk kis világába, és csak néha dugjuk ki a fejünket onnan. valami megváltozott az évek alatt. régebben focizgattunk tengóztunk lementünk a Répcére a kutyával stb. a kényelem unalmas, ragadós világba estünk. és ki tudja ki tudunk-e mászni ebből.

ketyegő

a minap megijedtem. kora reggel volt, feküdtem az ágyban, már nem aludtam csak úgy pihikéltem.
és akkor a szívem elkezdett egyre gyorsabban és gyorsabban verni, zakatolt mint valami öreg gőzmozdony. aztán egy idő múlva, szép lassan, csitult. féltem. no nem a haláltól, hanem attól hogy készületlenül megyek el. még van pár elintéznivalóm itt a földön.

?

?

A Jel

mindenféle gondolatok kavarognak bennem. elpazarlom az életem. és azt az adottságot amivel rendelkezem, és amit istentől kaptam. havonta csak 1-2 napot játszok. és azt se valami nagy minőségben.
nincs idő a minőségre. én szívesen játszanék kőszínházban ahol egy darabot hónapokig próbáljuk és utána rengeteget játszuk, estéről estére. akkor lenne ídö a tökéletes kidolgozásra, és csiszolódnék előadásról előadásra. de ez csak álom. pár éve próbálkoztam "nagyszínházaknál". kedvesen, de határozottan nemet mondtak. igaza van Csonka picinek. "még a tanult színművészeknek sincs sokszor munkájuk" nem tudom mit csináljak. várok valamit, valami jelet.

emberek, akiket szeretek

nem is tudom mi lenne velem barátok nélkül. életem kétharmadát magányosan barátok nélkül éltem le, így hát tudom hogy mi mindent nyertem velük, és vesztenék nélkülük.
szeretem őket (még ha néha nem is sikerül kimutatni)és szeretném megköszönni így a blog útján hogy vannak. nem akarok itt neveket felsorolni, csupán annyit mondanék:
KÖSZÖNÖM HOGY VAGYTOK!!

Novella IV. A Döntés

Gyilkos lettem, nekem végem! Mindenről a szarházi főnököm tehet, ha nem rúg ki egyetlen kis tévedés miatt... Éva még mindig él a szeretőjével együtt, és én nem vagyok… nem vagyok gyilkos. Olyan szépen élhettünk volna… most mihez kezdjek?
Csöngetnek… biztos a postás az… egy levél csúszik be az ajtó alatt, aztán a léptek távolodnak. Elment! Elmegyek, elmegyek innen Amerikába, vagy mit tudom én hova csak el, de nem tudok semmilyen nyelvet, a pénzemből még repülőre se futná, a francba!!! Ismét csöngetnek. ki az? Nem Marika néni, ma nem kell takarítani! Igen tudom az én hibám természetesen, majd kárpótolom. Csókolom. El kéne tüntetni a hullát, de innen nem tudom feltűnés nélkül kivinni. Fel kéne darabolni, és bele a Dunába! Meg aztán egy mese is kéne, hogy hova lett a feleségem. Előbb utóbb rájönnének a dologra. De, még ha sikerülne is egész életemben, attól rettegnék mikor áll meg egy rendőrkocsi a házam előtt, hogy bevigyen. Nincs kiút a fene egye meg, nincs kiút. Minek kellet ezt a kurva pisztolyt megvennem! Még maradt egy golyó. Na nem, ez nem én vagyok, én nem leszek öngyilkos, inkább leülöm azt a néhány évet. Mennyit lehet kapni kettős gyilkosságért? nyolcat, tízet, tizenötöt. Jó ügyvéddel talán kevesebbet, ha volna pénzem rá… mindegy föladom magam. (tárcsáz) halló rendőrség? Én, én…(leteszi) bassza meg, ez nem megy. Nem fogom életem hátralevő részét börtönben tölteni mindenféle csőcselék társaságában, egy percnyi kihagyás, felindulás miatt! Inkább… inkább legyen vége itt, úgy tisztább (csőre tölt) viszlát világ! (lövés dörren)

címtelen

esténként olyan jó imádkozni. ilyenkor érzem hogy az úr közel van hozzám. de néha nagyon nehéz és meg erőltető, keserves az imádkozás. ilyenkor csak elhadarom gyorsan imámat és elmarad a felemelő érzés. tavaly megígértem magamnak hogy bemeritkezem.
de előtte még el kell rendeznem egy ügyet hogy lelkiismeretem tiszta legyen. pár éve elkövettem egy bűnt, egy súlyos bűnt. most ezt kell jóvátennem valahogy. nem könnyű.

el kellene járnom közösségbe, imaházba. el is határoztam többször hogy elmegyek. de valahogy soha nem került rá sor. itt felhozhatnék különböző mentségeket, de a fő ok amiért nem mentem el az a lustaságom.

készülődünk a légy jó felújító premierjére. a próbák kellemes
hangulatban telnek.a főszereplő személyével vannak bizonyos
aggályaim. nagyon aranyos kislány, de
tartok tőle hogy a szerepében lévő nagy érzelmi katarzisokat,
nem tudja megfelelően átadni a közönségnek. de drukkolok neki.

hallottam a napokban egy hírt ami aggállyal tölt el.
álítólag 2010-re megszűnik ez a nagy zsirai intézmény,
és helyette kis 30-as létszámú otthonok lesznek.
félek a változástól. én konzervatív és ember vagyok
és nem szeretem a változásokat.
én a magam nyugodt életvitelét nem szívesen veszem
ha megbolygatják.

én már nem várok sokat az élettől, de ami hátravan
azt szeretném nyugalomban, harmóniában leélni. mára ennyi.
mindenkinek olvasómnak az kívánom leljék meg a harmóniát.

Novella III. Túlvilági éplmény.

Nagy csörömpölés és kiáltok. Ez az én hangom?
Iszonyú fájdalmat érzek az egész testemben. Ez az én testem?
Aztán hirtelen elhalkul minden, nem érzek semmit.
Szemem előtt sárga karikák ugráltak, aztán ez is megszűnt.
Mintha lebegnék. Meghaltam?
Távolban mintha piciny fényt látnék, vagy ez csak haldokló agyam utolsó játéka? Képzelem vagy nem megpróbálok arra lebegni.
Mi várhat ott rám? Talán rég meghalt szeretteim vagy a pokol?
A fénykör egyre tágul, ahogy közeledem hozzá.
Érdekes, ahogy gondolatom hatására mozog a…
Mi mozog? lelkem? Testem? Gondolatom?
Soha nem voltam templomba járó ember, de most komolyan elgondolkozom: van isten? Vagy most egy másik dimenzió felé közeledem? Hátra fordulok, hátam mögött a nagy semmi van.
Ekkor halkan, nagyon halkan mintha szirénát hallanék, vagy ezt is csak képzelem? „megyek” tovább a fény felé, mintha állna ott valaki.
Elönt a nyugalom és a béke. Már biztosan tudom hogy ott a helyem a fényben. Ekkor mintha áramütést éreznék, és húz vissza, ahonnan jöttem. Próbálok ellenállni neki, a fénybe akarok menni!!!
Majd még egy áramütés és még egy, nem tehetek semmit, visszahúz.
Az a valaki, aki a fényben állt int egyet a kezével, mintha búcsúzna.
Kinyitom a szemem, arcom előtt egy mentős vigyorog: isten hozta újra az életben!

változás.

amióta megtértem keresem magamban a hibákat hogy azokat kijavítsam.én nagyon káromkodó ember voltam, de tudatosan szép lassan két hónap alatt leszoktam a káromkodásról. nem azt mondom hogy egyáltalán nem káromkodok, mert néha azért csak kicsúszik, de már tizedannyit mint régebben. most nemrég rádöbbentem hogy én egy eléggé cinikus és pesszimista ember vagyok, mindenben csak a negatívumokat látom.
most szép lassan próbálom rászoktatni magam hogy mindent a jobbik oldalról közelítsem meg. először mindenben a szépet a jót próbálom meglátni, de ez nehezebb meló mint a káromkodás. de azért szép lassan változok. ha a környezetem nem is, én már érzékelek változást. szívesen venném ha barátaim ismerőseim rávilágítanának rossz tulajdonságaimra.
mindenkinek szép hétvégét kívánok

"itt van az ősz itt van újra"

Belep mindent a füst. Égetik az avart.
Újra csípős, nyirkos, deres reggelre ébredünk.
A fák elvesztik üde színüket, sárga, piros, és rozsda színű lett a világ.
Újra korán sötétedik. Emberek a falu végén vidáman szüretelnek.
Folyik a must. Az elmúlás szaga leng körbe mindent.
A földben rohadó zöldségek szaga keveredik, a füst savanyú illatával.
Traktorok dolgoznak mindenhol serényen. Na jó menjünk haza.
Szembejönnek velem emberek köszönök nekik, nem hallják. Vagy nem akarják hallani. Sietnek dolgukra. Idős asszonyok, kapujuk előtt beszélgetnek halkan. csókolom!
Megérkezek otthonomhoz, nagy kapu, rajta címer: fogyatékosok otthona. A kastély
Felé veszem az irányt. Az udvaron a bagózó lakók, néhol nővérek ápolók.
Felmegyek a szobámba, bekapcsolom a gépet és írok.

Novella II. Ballada

egy dán kurafi szemet vetett a magyar király
egy igen értékes tulajdonára, ezért fejét vesztette.
Dühös lett erre a dán király, büszke és nagy
seregét Debrecen alatt Felsorakoztatta.
A magyar sereg, mely nem volt se nagy,
se büszke szintén felsorakozott azzal
a biztos tudattal, hogy ők ide veszteni jöttek.
Megindult a dán sereg, a föld is zengett belé,
és a magyarok keserves védekezésbe kezdtek.
Ám ekkor megnyílt az ég a küzdők háta mögött,
és egy hatalmas sereg keletkezett, mely
nem is egy volt, hanem több sereg, és mindegyik
sereg élén ott volt a parancsnoka.
Itt volt a két Hunyadi, apa és fia a híres
Nándorfehérvári győztes sereggel, a fia a
fekete sereggel. Itt vol Rákóczi a kurucaival,
Dózsa a parasztjaival. Itt volt minden nagy Magyar,
és itt volt minden ember ki valaha is a Magyar
hont védte, legyen az bármely nemzetségből való
Bem apótól, Vak Bottyánig seregeik élén.
És mind egyszerre Magyaroooook kiáltással
támadásba kezdtek a Dánok ellen. A Dánok
látták a hatalmas túlerőt, és fegyvereiket
eldobva menekültek, vissza se mertek nézni.
Pillanat alatt az egész sereg eltakarodott.
A hirtelen jött segítség, mint a szappanbuborékok
eltünedeztek Mintha nem is lettek volna.
A király és katonái csak ámultak.
A palotába visszaérve csak kinevették,
és nem hitték, ha elmesélték valakinek
a történetet. Azt hitték, hogy csak részegen
álmodták az egészet. Ezért aki látta, mint mesét
adta tovább fiának, unokájának.
Ám néha a csata színhelyén, ha nagy szél
fúj, hallani lehet a Magyaroook kiáltást.

várom a holnapot

reggel van. csúnya szürke reggel. utálom az ilyen időket. teljesen lehangol.
az egész kastély hideg és barátságtalan ilyenkor. amióta megjöttünk a vajdaságból, nem történt velem semmi említésre méltó. unalmas hétköznapok pörögnek egymás után, már a napokat se számolom, nem is tudom milyen nap van. a napok a hetek egybemosódnak, minden nap ugyanaz, ugyanúgy. várom az estét hogy vége legyen a napnak, aztán beájulás az ágyba. végigzakatolnak az unalmas percek, órák, napok, hetek. várok. várom hogy valami történjen, hogy valami kibillentsen ebből a kóma szerű állapotból. várom hogy végre megint játszhassak,hisz az tart életben. azok az üdítő órák életemben amikor a színpadon lehetek. megyek beleolvadok a ködbe, és "várom a holnapot".