várom a holnapot

reggel van. csúnya szürke reggel. utálom az ilyen időket. teljesen lehangol.
az egész kastély hideg és barátságtalan ilyenkor. amióta megjöttünk a vajdaságból, nem történt velem semmi említésre méltó. unalmas hétköznapok pörögnek egymás után, már a napokat se számolom, nem is tudom milyen nap van. a napok a hetek egybemosódnak, minden nap ugyanaz, ugyanúgy. várom az estét hogy vége legyen a napnak, aztán beájulás az ágyba. végigzakatolnak az unalmas percek, órák, napok, hetek. várok. várom hogy valami történjen, hogy valami kibillentsen ebből a kóma szerű állapotból. várom hogy végre megint játszhassak,hisz az tart életben. azok az üdítő órák életemben amikor a színpadon lehetek. megyek beleolvadok a ködbe, és "várom a holnapot".