nem is tudom mi lenne velem barátok nélkül. életem kétharmadát magányosan barátok nélkül éltem le, így hát tudom hogy mi mindent nyertem velük, és vesztenék nélkülük.
szeretem őket (még ha néha nem is sikerül kimutatni)és szeretném megköszönni így a blog útján hogy vannak. nem akarok itt neveket felsorolni, csupán annyit mondanék:
KÖSZÖNÖM HOGY VAGYTOK!!
Egy Ebola-járvány margójára
10 éve
.JPG)
4 megjegyzés:
Bocsánat, valamit elrontottam...
Egyébként úgy-amúgy, mi, akik nem kényszerültünk arra, hogy otthonban éljünk, mi is ugyanúgy, életünk két harmadában szinte teljesen magányosak vagyunk, emberileg értve...ne gondold, hogy ebben valamiben is eltér az életed.
Jó ez a net, ezen keresztül még olyan emberrel is barát lehetsz, akivel sosem találkoztál! Sok szutyok is van rajta, de azért értékes kapcsolatok épitésére is tökéletesen megfelel!
Jó olvasni a soraidat...szerintem evvel az érzéssel nem vagyok egyedül!
net-es barátom nem sok van, inkább az igaziak vannak többségben
érdekes kérdés a barát igazisága..abból vagy netes, vagy nem netes, nem sok van. De az is igaz, hogy az élet során az ember baráti köre változik.
Megjegyzés küldése