boldog új évet!

elmúlt egy év.teli kudarcokkal, és sikerrel, bánattal és örömmel, unalommal és szórakozással munkával és pihenéssel. idén jöttem rá hogy várni, hogy valami jó is történjen velünk nem érdemes, tenni kell érte. ha másokhoz szeretettel, tisztelettel és megértéssel viszonyulunk ők is így viszonyulnak majd hozzánk. szeretni kell egymást és önmagunkat, és persze változni kell.
mindenkinek nagyon boldog új évet kívánok!

MINDENKINEK ÁLLDOTT BÉKÉS KARÁCSONYT KÍVÁNOK!
tegye félre mindenki-e szép ünnepre a haragot, és adjuk át magunkat a szeretetnek
és az örömnek. A kis Jézus megszületett!

munka, munka, munka

ez a december nagyon pörgős, sok fellépésünk van, lesz, de én ezt szeretem, a héten megyünk Debrecenbe, Dombóvárra, Sopronba. Budapestre. az előző két hét is "forgalmas" volt.
múlthét szombaton volt egy fellépésünk Pápán, végre láthattam a Székesfehérvári csapatot.
jó volt velük beszélgetni, játszani. ha életem útja nem a színjátszás felé vezérelt volna, soha nem ismerek meg olyan embereket akiket most szeretek és tisztelek. na jó, ezt olyan nyakatekerten fogalmaztam meg, hogy nem tudom hogyan jövök ki belőle.
örülök hogy mindíg van "valaki" aki jó irányba terelget engem.
hát ez nem igaz!! fogalmazás gátlót szedtem be, vagy mi van ma?
bocsika mindenkitől, jobb ha nem fojtatom a naplóm írását, ma nem megy.

születés és halál

tegnap este kaptam egy sms-t. "jaj képzeld mama megkezdődtek a fájások,hamarosan szülök"
felhomályosítottam a hölgyet hogy valószínűleg rossz számot hívott, szegényre hirtelen jött rá nem volt benn nála se a férje, sem egyetlen rokon vagy ismerős se. sms-en keresztül próbáltam benne a lelket tartani, mert igen erős fájásai voltak. azt mondta ha fiú lesz rólam nevezi el. jónéhány sms váltás után megszületett évike. 2008 12 09 / 20 30 perckor 4 kiló 26 dekával. nagyon örültem hogy egy picit segíteni tudtam egy vajúdó anyának azzal hogy virtuálisan mellete lehettem.
ma meghalt az osztályomon egy sorstársam

Tudomány pró és kontra

kizavarták Ádámot és Évát a paradicsomból, mert szakítottak a tudás gyümölcséből, ami a tiltott fán termett. ma a tudománynak köszönhetjük hogy a földünk haldoklik. de úgy kellene élnünk mint némely törzsek az őserdőben? olvassuk a bibliát, de hisz az is tudás?! esetleg van jó és rosz tudás? azt én is érzem hogy ami fontos az életben az az istennel és emberekkel való kapcsolat.
a "primitív" törzseknek van idejük az égi és földi kapcsolatok ápolására. mi akik a tudomány "élvezői" vagyunk ezekre nagyon kevés az időnk, mert rohanunk, mert futunk a pénz után.
sokan sírnak hogy milyen kevés a kereset, igen mert a műszaki cikkek és azoknak az energiafogyasztása elveszi keresetünk nagy százalékát. ez rosz. az jó hogy van internet és akár többezer kilométerre lévő emberrel is tudok komunikálni. valaki mondja meg nekem, a tudás bűn vagy áldás?
kérem az Urat mutassa meg a helyes utat.

végállomás

egy éve a postamúzeum weboldalán kalandoztam, és megdöbbenve láttam a megsárgult fotók közt az én ifjúkori ábrázatomat. ilyen öreg lennék?! nyolcvanas évek utolsó harmadában a központi levélfeldolgozó osztályon dolgoztam mint gépkezelő. a TOSHIBA levélválogató gépen dolgoztam és imádtam azt a munkát, és az akkori főnökömet akivel azóta is tartom a kapcsolatot. más.
kicsi gyermekkorom óta míndíg menekülök valami vagy valaki, vagy akár önmagam elől. az egész életem egy menekülés volt. amióta megtértem érzem azt hogy már nem kell menekülnöm. nyugodtan szembenézhetek a problémákkal, nincs mitől tartanom, hisz "be vagyok védve".
már nem álmodom azt hogy menekülnöm kell ujjra. a rémálom végetért.

stressz

veszettül tanulok. a rám sózott szövegkönyvek bemagolásához igen sok akaraterő kell.
ma megtanultam a Kér Dezső szerepét de holnap padlást játszunk és még azt el se kezdtem tanulni.
ez a stressz nem tesz jót nekem. aludni se tudok tőle rendesen az jár míndíg a fejemben "vajon meg tudom-e tanulni időben. a normális színészek hónapokig próbálnak és van idejük megtanulni a szerepet, nekem meg pár napom van három szövegkönyv megtanulására. sokszor el se próbáljuk a frissiben megtanult színművet hanem irány a mély víz rögtön élesben nyomjuk.
szeretek, ímádok játszani de el tudnék viselni több próbát és több időt a megtanulására .
békés hétvégét kívánok mindenkinek

December

December. szeretem ezt a hónapot, ünnepek, fények, illatok, hangulatok. A Révész Szilvi ösztönzésére irok most. (megkaptam az üzenetet) decemberben játszunk a legtőbbet idén huszon valahány fellépésünk lesz. és lesz olyan nap hogy három fellépés egymás után.
Tavaly emlékszem nagyon fáztam Székesfehérváron játszottunk valami karácsonyi vásárban és szakadó hóesésben. rajtam egy ing és egy bördzseki. brrr. emlékszem néhány éve sopronban a főtéren játszottunk egy gyerekdarabot és utána át se öltöztünk rohantunk a következő fellépésre, fura volt ahogy egy kutya, macska és egy medve jelmezbe öltözött alakok futottak a liszt szalon felé. nem tudom miért, de nekem valahogy elsívárosodtak az ünnepek. lehet hogy azért mert otthonban élek?! emlékszem gyerekkoromban a karácsonykor szüleim mindíg idegesek voltak. apám bénázott a fenyő faragásával (persze megvágta magát) aztán mikor szépen feldíszítette és felálította a fát föltette a szekrény tetejére arréb lépett hogy megcsodálja a fa meg rádölt díszestül gyertyástul. anyám meg a hallal kínlódott szitkozódott dühében ha valami nem sikerült. de estére mindkettőjüknek sikerült lenyugodni és ünnepi ábrázatot ölteni. talán csak miattunk. aztán mikor már tizenévesek lettünk az öcsémmel, már hanyagoltuk a dolgot, az egészből egy nagy eszem iszom és pár nap mulva gyomorrontás lett.
idén nyáron otthon megtaláltam a régi díszeket , és valami furcsa érzés járt át mikor nézegettem őket. mára enyit mert csütörtökig három szövegkönyvet kell megtanulnom.

változás 2

ez a változás dolog nehéz ügy. néha elvesztem a fejem és a fonalat. néha olyan jó lázadni valaki, valami ellen. én cinikus, peszimista, mindennek a rossz oldalát kereső, és találó ember voltam/vagyok. na és persze lázadtam minden ellen, emberek, hatalom, helyzetek ellen.
pár hónapja elhatároztam hogy megváltozom, a folyamat lassú és keserves. állandó önkontroll alatt kel tartanom magamat, nehogy visszaessek. próbálok egy kedves, megértő, nyugodt, optimista, segítőkész ember lenni. és ezáltal talán jobb ember lenni. amíg ateista voltam nem zavart a negatív hozzálásom, de mióta megtértem tudom, nem tudom honnan de tudom ezt az utat végig kell járnom, át kell alakulnom. várom hogy a metamorfózis véget érjen.

"És senki ne gondoljon az ő szívében gonoszt az ő felebarátja ellen; s a hamis esküvést se szeressétek, mert ezek azok, amiket én mind gyűlölöm."

beg vagyok fázva

szép lassú csöpögös eső, nyálas, párás őszi idő. hát nem csoda hogy beg vagyok fázva.

iott ülök a bódéban a hidegben egész nap, jó munka csak ne lenne olyan hideg. fűtésről szó se lehet a gyúlékony holmik miatt. délután csak ügyeletben vagyok így ápolhatom magam egy kis teával.
fínom ebéd volt, köményleves (becsápoltam három tányérral) meg fínom tökfőzelék porkoltel. most teli a hasam, az ázott göncöt is levettem, most jön egykis passzív pihenés.
puszika mindenkinek.

lezsibadtam

fáradt vagyok. dolgozok, ami tetszik, de mellete próbálok, filmet forgatok, szakkörre járok.
fárasztó nagyon. mindet szeretem csinálni, csak túl sűrű nekem. eddig egésznap nem csináltam szinte semmit, most meg nincs időm a pihenésre, netezésre, haverokra stb. a forgatás nagyon tetszik. kitaláltunk egy sztorit, egy rövidfilmhez. jelenleg három filmen dolgozunk. én rendezem, de elkel a segítség az operatörtöl mert nem nagyon értek hozzá.
mára ennyit. szép napot kívánok mindenkinek.

munka

végre dolgozom. elárusítok mindenféle kézművesterméket a bódéban. kicsit unalmas de nekem tetszik. de hogy micsoda könyvelést kel vezetni na az nem semmi. ilyen füzet olyan csekk, ide ezt oda azt. ha valaki vásárol valamit legalább négy helyre fel kell tüntetni. kellemes nyugis meló, csak kicsit hideg (nincs fűtés) de ki lehet bírni. viszek magammal könyvet és olvasgatok ha nincs vevő.
naponta kb 4-5 vevő érkezik akinek többsége labanc (osztrák). a kereset elég jó, én meg vagyok vele elégedve. 4 órát dolgozok ami nem túl megerőltető. marad időm másra is.
a gondom az, hogy nem tudom hogyan lehet összeegyeztetni a munkát és a színházat. nincs annyi szabadságom ahányszor fellépésre megyünk nem is beszélve a próbákról. igazgató ural majd beszélek ez ügyben.
mára ennyi. mindenkinek szép napot kívánok.

érdektelenség

a minap egy operatőr ismerősöm felkért rendezzek neki egy filmet. nem nagyon merem elvállalni.
színdarabot egyszer rendeztem az is érdektelenség miatt befuccsolt. félek a kudarctól., bár mit veszthetek. a társulatban is leült a hangulat, nem úgy mint anno öt éve amikor mindenki maximális lelkesedéssel próbált játszott. félek hogy szét fog esni a társulat. önző vagyok, félek mi lesz velem ha nem játszhatok. az nagyon rossz lenne. így is be vagyok gubózva szobámba a számítógépekkel.
van hogy napokig el sem mozdulok a gép mellől. régebben haverokkal kirándultunk a környékre,
de most már erre senkinek nincs energiája. belesüppedünk magunk kis világába, és csak néha dugjuk ki a fejünket onnan. valami megváltozott az évek alatt. régebben focizgattunk tengóztunk lementünk a Répcére a kutyával stb. a kényelem unalmas, ragadós világba estünk. és ki tudja ki tudunk-e mászni ebből.

ketyegő

a minap megijedtem. kora reggel volt, feküdtem az ágyban, már nem aludtam csak úgy pihikéltem.
és akkor a szívem elkezdett egyre gyorsabban és gyorsabban verni, zakatolt mint valami öreg gőzmozdony. aztán egy idő múlva, szép lassan, csitult. féltem. no nem a haláltól, hanem attól hogy készületlenül megyek el. még van pár elintéznivalóm itt a földön.

?

?

A Jel

mindenféle gondolatok kavarognak bennem. elpazarlom az életem. és azt az adottságot amivel rendelkezem, és amit istentől kaptam. havonta csak 1-2 napot játszok. és azt se valami nagy minőségben.
nincs idő a minőségre. én szívesen játszanék kőszínházban ahol egy darabot hónapokig próbáljuk és utána rengeteget játszuk, estéről estére. akkor lenne ídö a tökéletes kidolgozásra, és csiszolódnék előadásról előadásra. de ez csak álom. pár éve próbálkoztam "nagyszínházaknál". kedvesen, de határozottan nemet mondtak. igaza van Csonka picinek. "még a tanult színművészeknek sincs sokszor munkájuk" nem tudom mit csináljak. várok valamit, valami jelet.

emberek, akiket szeretek

nem is tudom mi lenne velem barátok nélkül. életem kétharmadát magányosan barátok nélkül éltem le, így hát tudom hogy mi mindent nyertem velük, és vesztenék nélkülük.
szeretem őket (még ha néha nem is sikerül kimutatni)és szeretném megköszönni így a blog útján hogy vannak. nem akarok itt neveket felsorolni, csupán annyit mondanék:
KÖSZÖNÖM HOGY VAGYTOK!!

Novella IV. A Döntés

Gyilkos lettem, nekem végem! Mindenről a szarházi főnököm tehet, ha nem rúg ki egyetlen kis tévedés miatt... Éva még mindig él a szeretőjével együtt, és én nem vagyok… nem vagyok gyilkos. Olyan szépen élhettünk volna… most mihez kezdjek?
Csöngetnek… biztos a postás az… egy levél csúszik be az ajtó alatt, aztán a léptek távolodnak. Elment! Elmegyek, elmegyek innen Amerikába, vagy mit tudom én hova csak el, de nem tudok semmilyen nyelvet, a pénzemből még repülőre se futná, a francba!!! Ismét csöngetnek. ki az? Nem Marika néni, ma nem kell takarítani! Igen tudom az én hibám természetesen, majd kárpótolom. Csókolom. El kéne tüntetni a hullát, de innen nem tudom feltűnés nélkül kivinni. Fel kéne darabolni, és bele a Dunába! Meg aztán egy mese is kéne, hogy hova lett a feleségem. Előbb utóbb rájönnének a dologra. De, még ha sikerülne is egész életemben, attól rettegnék mikor áll meg egy rendőrkocsi a házam előtt, hogy bevigyen. Nincs kiút a fene egye meg, nincs kiút. Minek kellet ezt a kurva pisztolyt megvennem! Még maradt egy golyó. Na nem, ez nem én vagyok, én nem leszek öngyilkos, inkább leülöm azt a néhány évet. Mennyit lehet kapni kettős gyilkosságért? nyolcat, tízet, tizenötöt. Jó ügyvéddel talán kevesebbet, ha volna pénzem rá… mindegy föladom magam. (tárcsáz) halló rendőrség? Én, én…(leteszi) bassza meg, ez nem megy. Nem fogom életem hátralevő részét börtönben tölteni mindenféle csőcselék társaságában, egy percnyi kihagyás, felindulás miatt! Inkább… inkább legyen vége itt, úgy tisztább (csőre tölt) viszlát világ! (lövés dörren)

címtelen

esténként olyan jó imádkozni. ilyenkor érzem hogy az úr közel van hozzám. de néha nagyon nehéz és meg erőltető, keserves az imádkozás. ilyenkor csak elhadarom gyorsan imámat és elmarad a felemelő érzés. tavaly megígértem magamnak hogy bemeritkezem.
de előtte még el kell rendeznem egy ügyet hogy lelkiismeretem tiszta legyen. pár éve elkövettem egy bűnt, egy súlyos bűnt. most ezt kell jóvátennem valahogy. nem könnyű.

el kellene járnom közösségbe, imaházba. el is határoztam többször hogy elmegyek. de valahogy soha nem került rá sor. itt felhozhatnék különböző mentségeket, de a fő ok amiért nem mentem el az a lustaságom.

készülődünk a légy jó felújító premierjére. a próbák kellemes
hangulatban telnek.a főszereplő személyével vannak bizonyos
aggályaim. nagyon aranyos kislány, de
tartok tőle hogy a szerepében lévő nagy érzelmi katarzisokat,
nem tudja megfelelően átadni a közönségnek. de drukkolok neki.

hallottam a napokban egy hírt ami aggállyal tölt el.
álítólag 2010-re megszűnik ez a nagy zsirai intézmény,
és helyette kis 30-as létszámú otthonok lesznek.
félek a változástól. én konzervatív és ember vagyok
és nem szeretem a változásokat.
én a magam nyugodt életvitelét nem szívesen veszem
ha megbolygatják.

én már nem várok sokat az élettől, de ami hátravan
azt szeretném nyugalomban, harmóniában leélni. mára ennyi.
mindenkinek olvasómnak az kívánom leljék meg a harmóniát.

Novella III. Túlvilági éplmény.

Nagy csörömpölés és kiáltok. Ez az én hangom?
Iszonyú fájdalmat érzek az egész testemben. Ez az én testem?
Aztán hirtelen elhalkul minden, nem érzek semmit.
Szemem előtt sárga karikák ugráltak, aztán ez is megszűnt.
Mintha lebegnék. Meghaltam?
Távolban mintha piciny fényt látnék, vagy ez csak haldokló agyam utolsó játéka? Képzelem vagy nem megpróbálok arra lebegni.
Mi várhat ott rám? Talán rég meghalt szeretteim vagy a pokol?
A fénykör egyre tágul, ahogy közeledem hozzá.
Érdekes, ahogy gondolatom hatására mozog a…
Mi mozog? lelkem? Testem? Gondolatom?
Soha nem voltam templomba járó ember, de most komolyan elgondolkozom: van isten? Vagy most egy másik dimenzió felé közeledem? Hátra fordulok, hátam mögött a nagy semmi van.
Ekkor halkan, nagyon halkan mintha szirénát hallanék, vagy ezt is csak képzelem? „megyek” tovább a fény felé, mintha állna ott valaki.
Elönt a nyugalom és a béke. Már biztosan tudom hogy ott a helyem a fényben. Ekkor mintha áramütést éreznék, és húz vissza, ahonnan jöttem. Próbálok ellenállni neki, a fénybe akarok menni!!!
Majd még egy áramütés és még egy, nem tehetek semmit, visszahúz.
Az a valaki, aki a fényben állt int egyet a kezével, mintha búcsúzna.
Kinyitom a szemem, arcom előtt egy mentős vigyorog: isten hozta újra az életben!

változás.

amióta megtértem keresem magamban a hibákat hogy azokat kijavítsam.én nagyon káromkodó ember voltam, de tudatosan szép lassan két hónap alatt leszoktam a káromkodásról. nem azt mondom hogy egyáltalán nem káromkodok, mert néha azért csak kicsúszik, de már tizedannyit mint régebben. most nemrég rádöbbentem hogy én egy eléggé cinikus és pesszimista ember vagyok, mindenben csak a negatívumokat látom.
most szép lassan próbálom rászoktatni magam hogy mindent a jobbik oldalról közelítsem meg. először mindenben a szépet a jót próbálom meglátni, de ez nehezebb meló mint a káromkodás. de azért szép lassan változok. ha a környezetem nem is, én már érzékelek változást. szívesen venném ha barátaim ismerőseim rávilágítanának rossz tulajdonságaimra.
mindenkinek szép hétvégét kívánok

"itt van az ősz itt van újra"

Belep mindent a füst. Égetik az avart.
Újra csípős, nyirkos, deres reggelre ébredünk.
A fák elvesztik üde színüket, sárga, piros, és rozsda színű lett a világ.
Újra korán sötétedik. Emberek a falu végén vidáman szüretelnek.
Folyik a must. Az elmúlás szaga leng körbe mindent.
A földben rohadó zöldségek szaga keveredik, a füst savanyú illatával.
Traktorok dolgoznak mindenhol serényen. Na jó menjünk haza.
Szembejönnek velem emberek köszönök nekik, nem hallják. Vagy nem akarják hallani. Sietnek dolgukra. Idős asszonyok, kapujuk előtt beszélgetnek halkan. csókolom!
Megérkezek otthonomhoz, nagy kapu, rajta címer: fogyatékosok otthona. A kastély
Felé veszem az irányt. Az udvaron a bagózó lakók, néhol nővérek ápolók.
Felmegyek a szobámba, bekapcsolom a gépet és írok.

Novella II. Ballada

egy dán kurafi szemet vetett a magyar király
egy igen értékes tulajdonára, ezért fejét vesztette.
Dühös lett erre a dán király, büszke és nagy
seregét Debrecen alatt Felsorakoztatta.
A magyar sereg, mely nem volt se nagy,
se büszke szintén felsorakozott azzal
a biztos tudattal, hogy ők ide veszteni jöttek.
Megindult a dán sereg, a föld is zengett belé,
és a magyarok keserves védekezésbe kezdtek.
Ám ekkor megnyílt az ég a küzdők háta mögött,
és egy hatalmas sereg keletkezett, mely
nem is egy volt, hanem több sereg, és mindegyik
sereg élén ott volt a parancsnoka.
Itt volt a két Hunyadi, apa és fia a híres
Nándorfehérvári győztes sereggel, a fia a
fekete sereggel. Itt vol Rákóczi a kurucaival,
Dózsa a parasztjaival. Itt volt minden nagy Magyar,
és itt volt minden ember ki valaha is a Magyar
hont védte, legyen az bármely nemzetségből való
Bem apótól, Vak Bottyánig seregeik élén.
És mind egyszerre Magyaroooook kiáltással
támadásba kezdtek a Dánok ellen. A Dánok
látták a hatalmas túlerőt, és fegyvereiket
eldobva menekültek, vissza se mertek nézni.
Pillanat alatt az egész sereg eltakarodott.
A hirtelen jött segítség, mint a szappanbuborékok
eltünedeztek Mintha nem is lettek volna.
A király és katonái csak ámultak.
A palotába visszaérve csak kinevették,
és nem hitték, ha elmesélték valakinek
a történetet. Azt hitték, hogy csak részegen
álmodták az egészet. Ezért aki látta, mint mesét
adta tovább fiának, unokájának.
Ám néha a csata színhelyén, ha nagy szél
fúj, hallani lehet a Magyaroook kiáltást.

várom a holnapot

reggel van. csúnya szürke reggel. utálom az ilyen időket. teljesen lehangol.
az egész kastély hideg és barátságtalan ilyenkor. amióta megjöttünk a vajdaságból, nem történt velem semmi említésre méltó. unalmas hétköznapok pörögnek egymás után, már a napokat se számolom, nem is tudom milyen nap van. a napok a hetek egybemosódnak, minden nap ugyanaz, ugyanúgy. várom az estét hogy vége legyen a napnak, aztán beájulás az ágyba. végigzakatolnak az unalmas percek, órák, napok, hetek. várok. várom hogy valami történjen, hogy valami kibillentsen ebből a kóma szerű állapotból. várom hogy végre megint játszhassak,hisz az tart életben. azok az üdítő órák életemben amikor a színpadon lehetek. megyek beleolvadok a ködbe, és "várom a holnapot".

utópia

Bármi lesz is, fel ne add,
Ha kell, a szíved is odaadd.
Tipornak, gyaláznak vagy ütnek?
Gondolj arra hogy talán még jobb idők is jönnek.

Lesz házad, kerted, talán még jönnek még szerelmek,
Talán lesz ki minden szavad lesi,
Barát ki a hátad mögött nem játssz ki.
Lesznek még töltött kacsák, jó borok,
Talán jönnek még jobb korok.

Álmodozz és remélj, hisz ez tart életben,
Álmodj alva, és álmodj ébren.
Álmodj pénzről, hatalomról,
Jó állásról és nagy lakomákról.
Álmodj, de soha fel ne ébredj,
Mert a valóság nem való tenéked!

Vásárfia

Kató néne az utcát söpöri,
De nem a söprűt, az utat figyeli.

Jaj mikor jön, rég kiment a szőlőbe,
Szőlőnek is legtávolibb végibe.
Pirkadatkor már nem vót az ágyába,
Ménkő üssön szőlejébe, borába.

Mán a tehén megjött a csordábúl,
A veres nap is lefele bukdácsúl.
Fejni kék, és ellátni a jószágot,
Az uram meg most járja az országot.

Göncöl szekér is fen vót mán az égen,
Imre bátyó baktat haza, sötétben.
A kisajtó szépen, halkan nyikordult,
Amikor az Imre bátyó béfordult.

Nagyot csavart, szép magyaros bajuszán,
Nagyot szólott „ hé anyuk, gyere mán”.
Kató néne erre aztán föl is kelt,
Gyorsan lámpást gyújtott, aztán kikémlelt.

Látta hogy az ura várja a gangon,
Ajtót nyitott, s így szol vékony hangon:
Maga a szőlőt kapálta idáig?
Vagy tán az óbort vedelte tíz óráig?

Nem vótam én sem szőlőbe, se másutt,
Csak a Biharkeresztesi vásárutt!
Nem jöttem én üres kézzel el onnan,
Vásárfiát itt hozom a zsákomban.

Imre bátyó elővette iszákját,
Iszákjából egy picike ládikát.
Kató néne arca erre felderült,
A turpisság mostanra kiderült.

Lakos csizma is került az iszákból,
Kap még szép mézeskalácsot az urától.
Kató néne elfelejti bosszúját,
Sietve melegíti urának a vacsorát.

Estebédjét Imre bátyó megette,
Majd pipáját a szájába bétette.
Miután a tajtékpipát elszívta,
Lefeküdtek pihe-puha ágyukba.

A két világ

mint már előző írásomban már említettem játszom
a klánháború nevű internetes játékban.
a játékban van egy klánom melynek én vagyok a
királya, én parancsolok kb. 30 embernek,
akik szót fogadnak nekem tisztelnek, és
teljesítik minden parancsom.
a 30 ember akit irányítok külömböző korú
(14-50 év közöttiek) külömböző foglakozásuak.
(beosztottak, közép és felső vezetők) ha
tudnák ki vagyok, hol élek, valószinüleg
többé nem hallgatnának rám, nem fogadnák
meg parancsom/tanácsom, és nemhogy felnéznének
rám, inkább lenéznének vagy sajnálnának
(ami rosszabb)ma egy "alatvalómnak"
titoktartást kérve, elmondtam ki vagyok,
mi vagyok, hol élek.
ő egy 30-35 éves nő. először az a reakció
jött amit vártam. (döbbenet, zavartság,
értetlenség.) aztán döbbenetemre egy kevés
idő múltán jött az elfogadás.
elfogadott engem olyannak amilyen vagyok,
és továbbra is klán vezetőjének tart, és
elfogadja parancsaim. nem ezt a reakciót
vártam, de nagyon jólesett.
mi régebben is leveleztünk de csak a
felszínes dolgokról, és a klánról.
ma reggel elmesélt nekem olyan dolgokat
amit a környezete se ismer, bizalmába
avatott, barátjának tart, és igényt tart
tanácsaimra.
ez nekem egy nagyon felemelő érzés volt.
más. sajnos van az intézetünkben egy
nagyon beteg ember. próbálok segíteni
neki, de elég nehéz eset. valahogy elakadtam
nem tudom hogyan segíthetnék neki azon
kívül hogy felvidítom.
mára ennyi. ma egy kicsit vidámabb verset
osztok meg veletek.
szép napot.


Száz szó

Káros szenvedélyek láncai közt vergődöm,
Az utolsó cigaretta, legutolsó pohár söröm s öröm,
De az utolsóból mindig utolsó előtti marad,

Attila hát végre szedd már össze magad!
A Whiskyt és a Hubertust jobb, ha elfeleded,
Szivart és cigarettát többé szádba ne vedd!

Így bíztattak ismerősök és ismeretlenek,
Jóbarátok, rokonok és ellenfelek.
De mit ér az élet egy jó szivar nélkül?
De mit ér a szivar egy jó kávé nélkül?
De mit ér a kávé ha nincs benne rum,

Sajnos tíz üveg söröm elfogyott,
A száz szavam és a hét rímem elkopott,
Ezennel vége a versemnek,
Valaki vessen ágyat a részegnek.

írás

arra gondoltam, minden naplóbejegyzés után beteszem
valamelyik novellám vagy versem.
nekem az írásaim régiek, és a régi sötét
perspektívám visszatükröződése, ezért
azok elég szomorkásak.

Novella I. Az álom

Egy történetet mesélek el nektek egy emberről,
aki nem én voltam,
Sőt nem is ismertem mégis részese voltam
életének egy - két percének.
Hihetetlen ugye? Az egész az álmomban
történt, egy férfiról szól.
Álmomban láttam, amit ő lát, hallottam,
amit ő hall, éreztem, amit ő érzett,
És azt gondoltam, amit ő gondol. Mindez
hol történt, nem tudom, de ismerős
volt a hely.Sétált az utcán, Kora reggel,
csípős hideg idő volt,
az utat dér lepte be. Az utcában minden
házat minden bokrot ismert, bár nagyon
rég járt itt utoljára. A szívében bánat
és mély gyász. Nemrég halhatott meg
Valakije, aki hozzá nagyon közel állt.
Volt ott egy bolt is, csavarokat és
műanyag vackokat Árultak, de most
zárva volt. Pár méterrel arrébb egy
fekete márványtábla,
egy grófnak állították. Az utca
túloldalán lapos, nagy kiterjedésű
házak, üzletek
Álltak. Nagy a csönd, nincsenek autók,
járókelők is alig. Hogy megváltozott
itt minden?! -Motyogta csak úgy magának.
Elhaladt egy üzlet előtt, Elért egy
Villamosmegállóhoz, mellette drótkerítéssel
körbevett kert és szerény ház.
Ott élt az kit most gyászol. nem megy be,
megáll a villamos megállóban és a
házat nézi. Szomorúan a régi időkre
emlékszik vissza. Majdnem elsírja magát,
de nagy levegőt vesz, megpróbálja
összeszedni magát. Öngyilkosságról
gondolkodik
Végül elveti. Jön a villamos, felszáll
leül az ablak mellé. Visszanéz a házra,
ahol
régebben oly sokszor járt, ahol boldog volt.
A villamos elindul, és ahogy szem elől
veszti a házat, úgy érzi lelkének egy
darabja is ottmaradt, és hogy az életének ez
a része multá vált.

újra a régi kerékvágásban

vége a kalandnak, és az izgalmas napoknak. nagyon rossz vissza szokni a szürke hétköznapokba.
újra ugyanazok az unalmas napok egymás után. egész nap a gép előtt ülök, (hazavágja a szememet)
mert hát mi mást csinálhatnék. nincs feladat, nincs taps, nincs semmi csak a szürkeség.
úgy csinálnék valamit, valami hasznosat, valami olyat amivel, érezném fontos vagyok és fontos a munka amit csinálok, és megbíznak bennem, hogy hogyan végzem el a feladatot.
de itt csak olyan munkák vannak amihez nem kell kreativitás, nem kell gondolkodni, csak monoton módon dolgozni. (kapálni, fát csiszolni, papírral bíbelődni stb.) ráadásul az embert árgus szemmel figyeli a munkavezető. na ezért nem dolgozom. hajnalban valami tűzriadó gyakorlás volt, mindenki rohangált mint a pók a falon, ki kellet menni az udvarra.a nővérek miközben írom a blogot próbálnak takarítani körülöttem. most meg jön valami szemle, aztán mindennek ragyognia kell.
mostanában a klánháborúval játszom a neten, de már az is unalmas.
szóval csak nézem a monitort egész nap. olvasgatom a Révész család blogját. (aranyosak)
ennyi. kifogytam a mondanivalóból mára. majd legközelebb. kedves olvasóimnak, kellemes és szép napot kívánok, és remélem nem hangolódnak le tőlem.

a vajdasági út

most jöttem meg a vajdaságból, ahol fellépésünkel, gyüjtést rendeztünk. (bocs de nem tudom kinek) nagyon fárasztó volt az út és ez a négy nap, de megérte a fáradságot, valahogy ez a négy nap megváltoztatta a világszemléletemet és nagyon sokat tanultam ebből a négy napból.
indulás előtti este Bartokos Tamás (a társulat vezetője) szólt nekem hogy nem sikerült elintézni egy kolléga útlevelét, ezért ha elválalom mégse azt játszom amire felkészültem, hanem gyorsan meg kellene tanulnom egy új szerepet, mert mást játszok a darabban.
ennek tulságosan nem örültem, volt rá négy órám hogy megtanuljam.
miután megérkeztünk (nagyon kedvesen fogadtak) az első fellépésen látszott a bizonytalanságom, és hogy nem vagyok ura a helyzetnek. aztán előadásról előadásra egyre jobban ment, az utolsó meg már szuperül és gördülékenyen. házigazdáink Bácskossutfalván nagyon kedvesek aranyosak voltak, a két Zoli
(igazából csak az egyik volt zoli de mi mindkettőt lezoliztuk) az ételek nagyon finomak voltak, bár az én gyomromnak kicsit zsírosak.
ami nálam leverte a biztosítékot az a helyi sajtos kifli. valami fantasztikus, főleg frissen teával.
nálunk csak felfújt sok E betűs nyúlos ízetlen kiflit lehet kapni.
de az ő kiflijük az olyan mint nálunk anno a 60-as 70 -es években.
az utolsó nap elvittek egy közeli fogyatékos otthonhoz, ahol súlyos és középsúlyos EMBEREKet
látnak el. végigjártuk az ősszes épületet. valami leírhatatlan. elszégyeltem magam hogy én panaszkodok a mi otthonunkra, és hogy magamnak gyüjtetek pénzt az emberekel ezen az oldalon. keresek valami szeretet szolgálatos számlaszámot és azt írom be.
ez a négy nap hitben nagyon megerősített. mennyivel könnyeb a hitem gyakorlása, ha hasonló hitű emberek vesznek körül. itt zsirán sokkal nehezebb. volt egy kellemes élményem.
fellépés előtt leültem a füldre a fal mellet mert fájt a hátam. az összes fiatal lány, a mieink is meg a helyiek is leültek körém. eszembejutott hogy esetleg így imádkozhatnánk a darab sikeréért meg hogy a közönséget is érintse meg a darb lelkileg. mindanyian egyenként imádkoztunk,
és utána tényleg fantasztikusan sikerült minden.
utólsó fellépésünk szabadkán volt, a helyi tévé felvette a darabunkat és majd néhányszor levetítik. volt néhány tévé és rádió. (utálok riportot adni!)
este tíz körül indultunk haza szabadkáról. szívünk tele élményel, lelkesedéssel, és egy csöpp bánattal. reggel hétre értem haza. nagyon fárasztó volt ez a négy nap, de végigcsinálnám mégegyszer.
házigazdáink képeket készítettek, melyek megtekinthetők: http://www.baptista.hu/bacskosuthfalva/
gyüjtést rendezünk a vajdasági fogyatékos otthonnak!
kérem aki tud ruhákat, ágynemüt, takarítószereket, ágyat, matracot stb. felajánlani az keresse meg Bartokos Tamást. 0620 770 57 63 köszönöm.

várom a véleményetek az achilla@citromail.hu -n

"mennyire jó nekümk"!

az emberek azt hiszik hogy milyen jó nekünk, nem kel megküzdenünk a napi betevőért, nem kell napestig gürcölnünk hogy családot tartsunk el. csak eltengődünk egész nap, nincs semmire gondunk, étel szállás, zsebpénz minden megvan. sokan mondják szívesen cserélnének velünk, egy ídőre, mert nekünk gondtalan az életünk.
akkor most felsorolom mi nincs nekünk!
nincs reményünk
nem is remélhetjük hogy valaha egész életet élhetünk, hogy valaha feleségünk, gyermekünk, családunk, legyen. nem remélhetjük hogy valaha fontos munkát végezhetünk. nem remélhetjük hogy valaha egészségesek lehetünk. nem remélhetjük hogy valaha elfogadnak minket az emberek.
nem remélhetjük hogy barátaink legyenek. nem remélhetjük hogy valaha szabadok lehetünk.
a régi görögök anakidején a testi vagy szellemi sérült csecsemőket ledobták egy nagy hegyről.
kegyetlennek tűnik, de nem ez a kegyetlen, hanem az hogy végig kell kínlódnunk az egész életünket egy intézetben ahol harmadrangú állampolgárként bánnak velünk. a kisgyerekekkel nagyobb tisztelettel beszélnek mint velünk. inkább élnék börtönben, mert akkor tudnám ekkor és ekkor szabadulok! de innét nincs szabadulás. a legnehezebb nekünk, az enyhén fogyatékosoknak, mert mi tudjuk mit vesztettünk. tudjuk hogy mennyi sok dolog van amiből mi kimaradtunk, azért mert fogyatékosok vagyunk. és ez nagyon rossz, nagyon fáj, és a tehetetlenség érzésétől sokan próbálnánk menekülni, vagy a halálba vagy valami másba kapaszkodva. nekem ez a más a hit és a színjátszás.

2008 agusztus vége

visszamentem játszani a Bartokos tomi vezette Komisz társulatba.
az isten pénzét próbáljuk mert szeptember elején premier.
én kaptam meg Fezziwig szerepét, van hozzá egy nagyon jó szám is amit élőben szerettem volna elénekelni készültem is rá, de tamás azt mondta nincs egymilió forintja hangteknikára, így megint plébekre tátogok /útálom/ voltam othon is egy hónapig, hát jó volt de örültem a végén hogy már visszajöhetek. most derült ki hogy az otthonban egy fillérem sincs már minuszban vagyok. ez nagy gáz! jövőre 10 000 forintal emelik az ellátási költséget. MIBŐL fogjuk azt kifizetni????
Demszkinek letépném a tökét!!! (mivel mi a fővárosi önkormányzathoz tartozunk) kitesznek minket az utcára? vagy mi lesz? a kevés rokkantnyugdíjjunkból nem tudjuk álni a cehhet.
szar az élet. a menza is egyre szarabb és kevesebb. aggodalommal várjuk a jövöt.

puszil mindenkit szendrő attila (achilla)

függetlenség napja 06 04

sziasztok!

elég pocsékul aludtam, éjszaka fölriadtam álmomból, és egy nővér állt felettem az ágyon, merengtem pár másodpercig hogy vajon mit keres "felettem" mielőtt megkérdeztem.
aludj csak az ablakodat csukom csak be mert jön a vihar. etöl kicsit megnyugodtam, próbáltam tovább aludni, de már nem nagyon sikerült, viszont sikerült megint lekésnem a reggelit. nem baj nem sokat veszítettem. fölkeltem, rendbeszedtem magam, bekapcsoltam a gépet, hogy jött-e levelem, de csak a szokásos reklámokon kívül semmi érdemleges. jött a takarító "néni" és én lemenekültem a poszívó zaja elől az parkba, egy reggeli sétára. én öt évig játszottam a Bartokos Tomi vezette komédiás magyar integrált színházban, (KOMISZ) de ez év elején kiléptem, külömböző okok miatt, ezt most ne firtassuk. most megkerestek, mert igen megcsappant a társulat, létszáma, és felkértek hogy ugorjak be a valahol európában musicalban a zeneszerzőt játszam már el. erre let volna öt napom hogy megtanuljam az igen vaskos szöveget, amivel nem is lett volna semmi baj, gyorsan tanulok, de ezt nem lehetett volna tisztességesen eljátszani, két próbával. így hát nemet mondtam, aminek nem örültek túlságosan. a délelőtt folyamán még játszadoztam egy kicsit kedvenc játékommal (imperial glory) fél tizenegy körül feljött a barátom, Szabó Andris, a laptopján a nod riasztott és nem tudta hogy kitörölheti-e a vírusos fálj-t vagy karanténba tegye. miután megoldottuk a dolgot, dumáltunk kicsit, aztán irány az ebédlő.
a kaja az itteni viszonylatokhoz képest egész jó volt. ebén után az egyik unszinpatikus srác beszólt nekem, amit nem hagyhatok annyiban... most megyek lerendezem a gyereket, majd még írok. csá

üdv

sziasztok!

a nevem Szendrő Attila egy értelmi fogyatékos otthonban éldegélek Zsirán, immár 13 esztendeje, ez a blog megpróbálja bemutatni, megnyitni az ilyen otthonok zárt világát.
nem annyira szörnyű hely ez, mint ahogy az emberek elképzelik, de nem is egy kéjutazás.
szépen naprol napra bevezetlek titeket ebbe a zárt világba