C. H. Spurgeun: Isten ígéreteinek tárháza.

részlet:

Az Úrért való küzdelmünkben, ne várjunk egycsapásra győzelmet.
A gonosz gondolatok és cselekedetek szívósak.
Ezért teljes erőnkkel tovább kell küzdenünk, még akkor is,
ha egyenlőre kevés a látható eredmény.
ne népszerüségre törekedjünk, hanem harcoljunk komolyan
minden bűn ellen. Hitetlenség, iszákosság, tisztátalanság,
elnyomás, világiasság, tévelygés mindezek kiűzendők.
de ezt csak az úr tudja véghezvinni, de apránként cselekszi ezt meg,
hogy álhatatosságra neveljen bennünket.

hát most én is itt tartok, küzdök. nem könnyű.

klánháború (beszélgetés)

achilla ma 07:47-kor
látom falvaid teljesen körbeveszik erererland három faluját. nincs sok esélye :)
achilla ma 07:49-kor
esetleg felajálhatnád neki hogy nem támadod ha információkkal lát el.
Boogy ma 09:02-kor
Már felmerült az a lehetőség bennem, de valószínűleg dezinformálásra kényszerítenék. Egy hátrányos helyzetű játékosról van egyébként szó, aki örül, hogy egyáltalán játszhat. Ezért nem foglaltam még be.
achilla ma 09:41-kor
hogy érted azt hogy "hátrányos helyzetű" ??
Boogy ma 09:42-kor
A köznapi értelmében.
achilla ma 09:43-kor
vagyis fogyatékos??
Boogy ma 09:44-kor
Valami olyasmi.
achilla ma 09:52-kor
én is fogyatékos vagyok mégse várok el megkülömböztetett bánásmódot.ez maradjon köztünk de én a Zsirai fogyatékos otthonban élek
Boogy ma 09:55-kor
Ez természetes reakció. Van, aki mélyebben érint. Nem vagyok mentes a szociális érzékenységtől, de mint a fogyatékosságot szerencsére nem megtapasztaló, nem mindig tudom, mi a megfelelő bánásmód.
achilla ma 10:02-kor
egyszerü úgy beszélj velünk minha "normális" emberek lennénk. nem kell semmi gügyögés, leereszkedés.nem tolerálni kell minket, hanem elfogadni.egyébként ez az otthon ahol élek értelmi fogyatékos othon és már itt élek 14 éve. de amit írtam magamról a bemutatkozóban az nem hazugság tényleg színész (is) vagyok. babtista szeretetszolgálat komédiás integrált színházában játszom.
Boogy ma 10:29-kor
Dehogyis, semmi leereszkedés. De az is képmutatás, ha nem vennénk figyelembe a valós helyzetet, mint amikor a vakokra az mondják, hogy látásában korlátozott. Nem, ő vak, ilyen egyszerűen, ez egy cseppet sem degradáló, régi szó. Ugyanígy vagyok a viselkedésformákkal is, s ha valakit a hátrányosság flusztrál (ezt onnan tudom, hogy megemlíti egy bizonyos kontextusban), akkor ezt ugyanúgy figyelembe veszem, mint ha pl. hiányzik a lába, vagy süket vagy egyebek. Ez puszta technikai dolog.
achilla ma 10:31-kor
a reakciódból látom, nem lepődtél meg nagyon hogy értelmi fogyatékos vagyok
Boogy ma 10:33-kor
De meglepődtem, viszont mivel ez nem látszik a kommunikációdon és a tevékenységeden, így lényegtelen körülmény, annál is inkább, mert összeszedettebb vagy, mint az itt játszók zöme
achilla ma 10:35-kor
egyébként én enyhe értelmi fogyatékos vagyok de ezt rámondhatnánk az ország lakosainak húsz százalékára

bukás

ma fekete pétert játszottunk a darab botrányosra sikerűl ami főleg az én hibám

szünet

A blogírás határozatlan ideig szünetel

a költő

Van egy barátom a faluban, Cethoffer Csabának hívják és költő.
mindíg nekem mutatja meg elöször friss költeményeit. a legutóbbi anyira tetszet hogy kértem had tegyem ki a netre, de ő annyira szerény nem akarta. így most az engedélye nélkül teszem ki a versét. kérek mindenkit akinek tetszik a verse, írjon valami biztatót, (amit majd megmutatok neki) öntsünk bele egy kis bizalmat.

Cethoffer Csaba: Derengnek már

ülök a világ nézőterén.
bevérez az őszvégi alkony.
diófámról lehult a levél.
megborzongat hogy meg kell halnom.

akaszt az éj rám köd-koloncot.
sarkamban ordas tél liheg.
homálylanak a földi dolgok.
derengenek már az égiek.

Zsira? 2009, Szeptember 13

Nagymamámról és egyebek

nagymamám húsz éve meghalt, nagyon szerrettem, mindenkinél jobban. a mama szolgalélek volt, amiért bevallom lenéztem. sokszor mondtam neki hogy ne csináljon meg mindenkinek mindent, pláne ingyen, de ő csak mosolygott. hidd el ez így van jól. akkoriban fiatal és büszke voltam nem értettem. láttam rengeteget dolgozik, és féltettem. a telefonomon az ő fényképe van. ő szerette volna mindíg hogy bemerítkezzek. bemerítkezésem után elővettem a telefonom és néztem a fényképét, mintha boldogabbnak látszana. pár nappal később azon rágódtam, hogy nagymamámnak igaza volt. le kell szokni a büszkeségről, a gőgről, dacról és szerényen alázattal kell élni. ahogy olvastam a tordasi beszámolómat elszégyelltem magam. teli van az említett három tulajdonsággal. elhatároztam megváltozom, elhagyom ezen rossz tulajdonságokat, sajnos ez nem megy egyről a kettőre, nem lesz könnyű és eltart egy ideig.

más

Verőcén a vasárnapi isten tiszteleten annyira "feltöltődtem" elhatároztam eljárok rendszeresen Kőszegre imaházba. aztán mostanra ez a tűz lelohadt. most is mennék imaházba, de apró akadályok megállítanak. nem maradt pénzem vasárnapra, rossz a busz közlekedés sokat kell várni nem tudom hol van. stb. most elhatároztam jövőhéten mindenképp megyek imaházba.

más

Ukrajnában Munkácson az isten tiszteleten szó volt arról hogy a múltat le kell zárni. hát igen ez nagyon nehéz lesz.
van egy mostoha öcsém öt évvel fiatalabb mint én és tizenöt éve nem beszélünk egymással. nagyon nehéz lesz odamennem hozzá és békejobbot nyújtani. nem azért mert utálom, hanem mert félek visszautasít. elhatároztam levelet írok neki, így könnyebb.

a múltban voltak bűneim azok rendezése se lesz túl egyszerű és könnyű. de ha minden egyszerű lenne unalmas lenne az élet :-)
Tamás mondta pár nappal a bemerítkezésem után: "most már hogy bemerítkeztél, elkezdhetnéd szeretni az embereket" igaza van. én féltem az emberektől, épp ezért nem is szerettem őket.
nem is tudom hol hallottam: " feltétlen szeretetben nincs félelem"
EMBEREK ! SZERETLEK TITEKET ! :,-)


U.I.: van egy álmom. szeretnék egyszer Albertirsai imaházban fellépni, a valahol europában-nal ahova anno a mamával jártunk, és elmenni egy istentiszteletre.

három heti élmény

julius 27-30 Szenta lovas tábor:
kellemes hely, napi ötszöri étkezés finom ételek, kellemes hangulat, csupán annyi a negatívum hogy a lovas tábor nekik anyit jelentett, hogy a karámban körbevezettek a ló hátán. ezen kicsit kiakadtam elvégre lovagolni jöttem. elneveztem a tábort "hintalovas tábornak" hankulatom: jó

julius 30 - augusztus 2 Verőce:
imádtam a verőcei gyülekezetet, a gyerekeket, a próbákat. valahol"t játszottunk, próbáltunk, én zenetanárt játszottam imádtam. a szálás szokolyán volt egy üres gyermeknyaraltató házban.
pénteken bemerítkeztem. állítólag nagyon sokáig voltam víz alatt mert a Sanyi elvesztette az egyensúlyát. ahogy ott feküdtem a víz alatt valahogy elárasztott a nyugalom és bár a levegőm vészesen fogyni kezdett és a tüdőm is sajgott nem kapáloztam, hanem nyugodtan vártam a végkifejletet. miután Sándor felhúzott jó volt ujra a levegőbe szippantani. aznap nem éreztem semmi változást magamban, csak másnap a főpróbán és az előadáson. azt éreztem hogy telivagyok szeretettel, és ezt a szeretetet ki tudom nyilvánítani a közönség felé, és a kollégák felé sokkal jobban mint azelőtt.
az előadás frenetikus siker lett. öreg néni jött hozzám zokogva, megköszönte hogy ilyen élményben lehetett része. örülök hogy adhattam, hogy többet adhattam mint eddig. jó érzés volt. anyira megtetszett nekem ez a gyülekezet, ezek az emberek, szivesen járnék ide gyülibe ha nem volna ilyen messze.
hangulatom: kitünő

augusztus 3-7 Ukrajna, Munkács

mikor megérkeztünk munkácsi imaházba kicsit megilyedtem. nem sok jó tapasztalatom volt eddig a cigányokról, meg aztán körülöttünk egy nyomornegyed emberek akik bármire képesek pár grivnyáért (ukrán pénznem) az ukránok se szeretik a magyarokat, ugyhogy kicsit szorongtam. aztán ahogy fogadtam minket a romák az minden előítéletet elmosott. egy hét alatt megszerettem öket, a közvetlenségüket a szeretetüket amivel fogadtak, a finom ételüket.
zsirán sokszor beteg vagyok az ottani kosztól nem bírja az epém a gyomrom, a cígányok fínom fősztjétől meg semii bajom se volt pedig elég zsírosan főznek. az előadás itt is nagyon jóra sikerült. hangulatom: jó

augusztus 10 - 16 Tordas tábor

rettenetes volt ez a hét. a község legtávolibb csöcskébe kellet naponta gyalogolni az ebédért. a szálásunk a falu másik végén volt. naponta ingáztunk szálásról müvház müvházból szabadtéri színpad onnan a csárda onnan visza a müv ház onnan visza a színházba onnan a szálásra.
életemben nem gyalogoltam anyit mint ezen a héten. mivel hétfőn korán indultunk nem tudtam zsebpénzt se felvenni. egész héten egy fillér nélkül voltam. Tamás csak a Tibit tömte pénzel, engem egy sörre nem hívott meg. rettenetes volt az egész hét úgy ahogy volt.
az ételek (mivel gyermektábor volt) gyerekadagok voltak. szabályosan éheztem. áh nem is akarok gondolni se arra a rettenetes hétre. megfogadtam többet nem megyek táborba.
a végén senki meg nem köszönte hogy a szabadságomat feláldozva ott játszottam, próbáltam egy hétig. senki. Tamásék persze még ajándékot is kaptak. majd későbbiekben leirom Tamással való problémáimat.
hangulatom: rettenetes

ukrajna most

itt ulok munkacson az imahazba mar vagy harom napja. jol erzem magam, kijovok mindenkivel, ha megerkeztem irok bovebben

most pár hétig nem vagyok elmentem nyaralni utána meg játszani ukrajnába

FIGYELEM!

feltettem a filmem (zsákutca) a youtube-ra. sajnos a képminősége leromlott a youtube-n
kérem irjátok meg ŐSZINTÉN a véleményetek a filmemről.
a filmem itt megtekinthető! első fele:
http://www.youtube.com/watch?v=H94qQVtKuoU
második fele:
http://www.youtube.com/watch?v=j_kx9A8KJpg

u.i.:

ja és még valami a komiszról és rólam itt olvashattok:
http://www.stop.hu/articles/article.php?id=498686

egy hónap

egy hónapja nem írtam a blogba. hát nem sok minden történt az elmúlt egy hónapban.
otthon voltam, talán utoljára. http://www.youtube.com/watch?v=lk5_OSsawz4 ezt nézzétek meg érdekes. harmadik lettem a filmfesztiválon a zsákutcával. 50 fokos kocsiban izzadtam az m7-en, készítettem pár érdekes fotót. nagyjábol enyi.

átkozott napok, hetek.

az utóbbi egy héten úgy érzem mintha megátkoztak volna. bármihez nyúlok, bármit teszek, akármilyen jószándékkal teszem is, az mind balul sül el. a barátokból ellenségek válnak, a jó dolgok rosszra fordulnak, a rosszak még rosszabbra. elhatároztam amíg ennek a negatív időszaknak vége nincs addig semmihez nem fogok, senkivel se beszélek. abszolút passzív leszek. remélem hamar véget ér.

távirati stílus

péntek: egész nap próba este premierje az ibolyának. a darab egész jól sikerült. találkoztam a Boti haverommal. késő éjjeli megérkezés. szombat: kora reggel indulás próbára, sopronba. találkoztam a Petivel, Ricsivel a lányokkal. gyereknapi sátorban előadás: Vuk. utálom. pakolás.
indulás Székesfehérvárra. nagy a meleg. éhesek vagyunk. megérkezés. találkozás a kedvenceimmel a Révész családdal. kaptunk finom spagettit. fini volt. próba. előadás. elég gyenge voltam, mivel nem volt időm felkészülni, és fáradt is voltam. előadás vége. beszélgetés. egyik lány megkérdezi tőlem hogy milyen volt a darab. őszinte voltam. mondtam közepes. nekik több próba kellet volna, nekünk több felkészülés és több pihenés. beszélgetés Borival, Sárival. szólánc Sárival. búcsú. szólánc Sárival de már sms-ben. 11 óra felé belefáradunk. bóbiskolás a kocsiban. egyik ilyen bóbiskolás után kellet fél perc hogy rájöjjek hol vagyok. megérkezés zsirára. beájulás az ágyba. reggel csörög a telefon: menjek azonnal dolgozni.
nem mentem. "máma másnap van" hivatkozással letettem a telefont és tovább aludtam.

emberek, akik hiánya bennem ég

utálom hogy az élet elragad tőlem embereket, akiket sikerült megkedvelnem, megszeretnem.
most nem azokról beszélek akik meghaltak, az ő hiányukat fel tudom fogni. ilyen az élet rendje.
én azokról a férfiakról és nőkről beszélek, akiket a sors szeszélye folytán megismerhettem, és egy idő után megszerettem. ezeket az emberek egy idő után szintén a sors másfelé sodort.
ezek az emberek piszkosul hiányoznak nekem. miután elmennek még tartjuk a kapcsolatot telefonon, neten, de ahogy múlik az idő ez a kapcsolat szétfoszlik teljesen.
lassan már nem merek megkedvelni senkit, mert tudom ő is elmegy egyszer. más városba költözik, máshova köti a munkája,stb.
rossz ez az égő érzés itt belül. nem lenne szabad ennyire kötődnöm senkihez

Csehov: Kéthelyi Ibolya

tanulom az Ibolyát Molnár Ferenc darabját. zeneszerzőt játszom, ami tetszik. egy hét múlva premier, ami nem tetszik. nagyon kevés az idő a tanulásra.
játszok Csehov Három nővér c. paródiában Mását.
elhúzok két napra Kéthelyre, valami filmforgatásra.
majd jövök.
pusszantás mindenkinek

film

ma felkeresett a zalaegerszegi televízió, ugyanis le szeretnék müsorban adni a filmemet, és az engedélyemet kérték. természetesen nem csak az én filmemet nyomják le hanem a göcsej filmfesztiválon résztvett öszes filmet. :) hajrá zsákutca

Mama

üdv!
leírom nektek a kedvenc novellámat, azért szeretem mert, drága nagymamámra emlékeztet.

Varga S. József
Jóság

Úgy megszállta őket a jóság, mint5 kora estén harmat a füveket. S persze hogy menten útnak indultak anyjuk látására, amint szomszéd Bözsi telefonált,hogy a mama hazahívja őket.
S most íme, ott állnak a szoba padlatán, a két fiú, a két meny, s felhős homlokkal szemlélik a mamát. Értetlenkednek, ugyan mire való, hogy ablakon betűző tavaszi verőfényben is álláig húzza a dunyhát, lám, aszott teste alig púposítja, s úgy lapul alatta, olyan riadtan, kikerekült szemmel, mint aki szörnyeket vél settenkedni a szoba
szegletén. Janika, Pistika - özvegy Furuglyás Pálné óvatosan mozdítja kendő fedte fejét -, gyertek idébb, gyertek közelébb. Most minek mama? -pattant ki a szó a tömzsi
meny szájából.-Nem jó helyen állnak, ahol állnak? Láthassa üket, itt vannak e, teljes testi valóságukban. Gyertek, no, gyertek, gyerekeim -az öregasszony lassúdan emelte kezét, parancsolón, hogy amazok hozzáérjenek s megfogják. -Így, így -sóhajtozott.
-Az volt a jó, amikor még kéz a kézben jártunk, egyőtök jobbról, másótok balról
-könny gördült a pergamen börre. Most meg -heveskedett a magas, meszelőnyél forma
meny - minek ríkatja üket? megvannak ezek jól, hát hiszen nézze meg üket. Egyik pirosabb, mint a másik. Nem miattuk gyötör a rívás -vetett ellent özvegy Furgulyás Pálné -, hanem magam miatt. Hah -bökkent a tömzsi meny-, még most is csak
magának kapar, csak maga felé jár a keze. Mit rí annyit maga miatt?
Azt, aranyom,hogy el köll válni. Elgyütt az idő, és el köll mennem. Azért ríok,
mert itt köll hagyni az én két aranyos fiamat.
Csend települt rájuk, csak a régi óra járt kitartón, ketyegésével jelezve a
konokul pergő időt. Mama -szólt számon kérően a tömzsi meny-, mi a francnak
gyűjti a kifőzött tea filtereket? Minek? -pislogott az öregasszony. -hát csak annak,
hogy majd jó lesz még másodjára-harmadjára is kifőzni.
Hát a péze? Hová tette a pézét, hogy ennyire spórol? Tán odaadta a szomszéd Bözsinek azt is, vagy elprédálta, csokoládéra, fagylaltra, cukorkára...
Fogd be -vicsorgott a férje-, most aztán fogd be azt a lepcses szádat. Hát nem látod, hogy tisztára a végit járja? Eeeez? -húzta a szót a másik meny, sógoraszonyát mentve. -Láttunk mi mán karón varnyút, igaz, Jolika? Hányszor eljátszotta, hogy kész, minden be van fejezve. Oszt mi lett a nóta vége? Amikor nagy néha idebolondított benneteket a látására, de amint kitettük a lábunkot, menten észre gyütt, tudom, istenem, tán még táncra is perdült, hogy láthatta a két fiát. Hanem te, Pista -komorult a fiatalabb fiú -, amondó vagyok, adhatnánk valami kis pénzt szegény anyánknak. Jujj -sikkantott a
fiatalabb meny -, csak azt ne, csak azt ne. Oszt miért ne, te fukari? -meredt rá párjára.
Hogy miért? Azért mert ami könnyen gyün, könnyen is mén. Majd szépen elosztogatja, elkezd itt nekem jótékonykodni a rászoruló szomszédok előtt, csak hogy
megjátssza a jóságost... Bolond likból bolond szél fúj - legyintett a férj, s az anyjára tekintett. -hogyan áll pénzel, anyám? Hogyaaan? Hát hogyan állnék? Sehogyan.
vékonyka a nyugdíj, akárhogyan is összehúzockodok. Ugye valami azért nékem is köll a bótbol. Egy kis cukor, egy kis liszt, kenyér, tej egyemás. Meg hát rakom is, amenyire tülem telik, rakom. Van hónap hogy ötszázat, de van, amikor ezret is leteszek. Itt van e -mordult a fiatalabb fiú. -Ideteszem ezt az ötezrest a kászlira. Ha szüksége van valamire vegye meg belőle. No, Janink -nézett bátyjára Furgulyás István-, te hogy állsz a kérdéshez? Adsz vagy nem adsz? Adok. - fájós mozdulattal zsebébe nyúlt, s
kiemelte retekéből a hajlandozástól elformátlanodott tárcát.- Ha te ötezrest adtál, én se maradok le. Itt van, anyám, a másik ötezres -nézett megdicsőült arccal. Nincs aprótok? -sziszegett az idősebbik meny.- Csak ötezres? Sok lesz az, én mondom. Sok! Hányszor adtunk? -nézte számon kérőn a férje.- Most mond meg, hányszor?
Nem vélek rá, hogy akár csak egyszer is. Mert az őszinteség hogy a pénz mindig csak innét jött,de ide soha Ideje, hogy megforduljanak a dolgok. Csinálj úgy ahogy akarsz.
Sose hallgattál a feleségedre -szólt megbántottan az asszony, s hallgatásba menekült.
Kőtse csak el ezt a pézt is -kiáltott éllel a másik meny-, hadd menjen ez is a többi után. Vagy tömködje a szomszéd Bözsi zsebibe. Úgy gondolod, lányom, hogy elprédálom? Rosszul látod. Mi más volt az én életem, mint örökös spórolás.
Hanem mennyi pénzt is adtatok, jóságos fijaim? Tízezret. fejenként ötöt-ötöt -jött a felelet. Az jó. Mert már érdeklődtem, hogy menyiből jön majd ki a temetésem. Mondták százezerből kikerül. Épp ez a tízezer hiányzott a százból. itt örzöm- lefelé bökött az ujjával-, a szalmazsákban, vászon kendővel bekötve. Hagyja még a halált, anyám -kélt halkan a szó az idősebb fiú ajkán-, hagyja. Mért, hát fáj valamije?
Nem fáj nékem semmim. Hanem ide vigyázz fiam, nem a betegségem a baj, mert
amúgy nem vagyok én beteg,, a doktor úr is mondta, amikor a múlt napában itt járt.
Hát akkor? -értetlenkedett a fiú. A nyolcvan évem -a dunyhára csapott-, az a bűnös.
Elkoptam, lejárt az idő, oszt meg köll halni. Csak titeket sajmállak itt hagyni, kerek e világból. Úgy ám, fiaim, úgy ám. El köll válni. Mondtam is a doktor úrnak, hogy ide vigyázzon, maga látja miképp vagyok, hugyan vagyok. Ha úgy találja, hogy vég órám közelít, szóljon az esperes úrnak, hogy gyüljék el, adja rám az utolsó kenetet, mert mindjárt más úgy, felkészítve nekiindulni az utolsó útnak. Mit mondott a doktor úr? Megteszi. Ha idejét érzi, megteszi. Láthatja -cserfelt a tömzsi meny-, kutya baja nincs magának, álságoskodik, színlel, hisz híre-hamva sincs az esperes úrnak. Kopogtak a szoba ajtaján. Szabad! -kiáltott Furuglyás István.
S amint szemüket a jövevényre kapták, egy emberként, karban köszöntek: Dicsértessék a jézus krisztus.
Mindörökké, ámen. Esperes úr nyugodalmas tekintettel nézte a jelen lévőket, majd keresztet vetett, majd kimért léptekkel Furgulyás Pálné ágya felé indult.

nagyon imádom az ízes beszédet, a tájszólást. szegény megboldogult nagymamámra emlékeztet aki dél alföldi tájszólással beszélt. nagyon szerettem őt, és már húsz éve hogy elment, de nagyon hiányzik. minden idős néniben őt látom, őt keresem. hiányzol mama ;-(

szomorú vasárnap

tegnap egy halk robbanással bedöglött a számítógépem. valószinüleg a táp szállt el. a forgatókönyvem amit két hete írok odaveszett. (mivel nem csináltam biztonsági mentést) röviddel utánna a tartalék gépem is bedöglött, de az csak egy kontakt hiba volt azt meg tudtam csinálni. mostanában mintha üldözne a balszerencse. hamarosan bemerítkezek. nem tudom miért, de félek valahol legbelül a bemerítkezéstől, de bármenyire is félek, mostmár végigcsinálom.

:(

nem megy a színjátszás!! utóbbi időben pocsékul játszom.

:(

:(

KÉSZ A FILM!!!

ma éjjel legalább hússzor megnéztem, elemezgettem, a filmemet, bocsánat, filmünket. megtaláltam a hibákat (nem volt kevés) és jót röhögtem Ricsi fura stílusán. nem lett rossz a film de én elégedetlen vagyok. sokkal többet ki lehetett hozni belőle, csak hát kevés volt az idő stb. ha van egy teljes hetünk forgatni, ha van a filmnek költségvetése, ha van több idejük a szereplőknek. ha van stúdiónk, akkor egy szuper filmet csinálhattunk volna. a filmnek a harmadát újra kellett volna forgatni, és szinkronizálni kellet volna. mondjuk nem csak a körülmények voltak rosszak néhol én is hibáztam, na meg az operatőr és a színészek is. próbálgatom feltenni a youtube-ra de nem nagyon megy, valaki segíthetne. Briginek egy mondata rossz, Tamásnak három, Szabinánál a hang minőség rossz eleinte,
Ricsin csak röhögni tudok, alig volt néhány jól hangsúlyozott mondata, én sem voltam túl jó mint kocsmáros, a Sanyinak kitűnő volt az egy mondata. egészében érdekes a film.

csoki sör és problémák

tavaly ősszel a bonbonetti choco kft. csokigyárból kaptam egy szép csomagot, megpakolva édességgel. nemrég megint írtak hogy küldenek megint egy csomagot. hálám jeléül megígértem nekik hogy küldök egy saját készítésű szőttest. emlékszem tavaly csömöröm lett a sok édességtől pedig a nagy részét elosztogattam. természetesen idén is kap aki kér.

találtam egy jó alkohol mentes sört, (csak egy kicsit drága) neve van pur. íze kicsit a mézsörre emlékeztet nekem nagyon ízlik. én már nem nagyon akarok alkoholizálni, még minimális mennyiségben sem, viszont a sör hiányozna mert szerintem ez a második legjobban üdítő folyadék a limonádé után. jövő héten beszerzek egy kartonnal belőle.

negyven valahány évesen az embernek már tisztában kell azzal lenni, mi a legfontosabb az életben. van akinek a pénz, van akinek az élvezetek hajszolása, van akinek a drog, van akinek a becsület és a tisztesség. számomra a legfontosabb: az istennel és az emberel való jó kapcsolat.
a megvalósításnál vannak számomra gondok. elhatározom hogy kedves udvarias leszek mindenkivel, hogy minden embert tisztelek, erre az ellenkezője történik megsértek embereket, tapló bunkó állatként viselkedem, szemétkedem azzal is akit szeretek, tisztelek. a barátaimat is sokszor elküldöm a fenébe. mért van ez?? amint emberek közé kerülök elszáll a józan ész és valami állati ösztön tör elő. nem én irányítok hanem a tudatalattim. még anno húsz éve megállapították hogy személyiség zavarom van. ettől lehet mindez??!

u.i: Bundi! kész a film. hogy kell felrakni a youtube-ra?

Éden / Help

tegnap megsétáltattam a parkban a kutyákat, mind a hármat. nagyon élvezték a szabadságot.
én meg a tavaszt. ez egész park kéklett a rengeteg Ibolyától, és az illatuk bódító volt. becsuktam a szemem beszívtam a tömör ibolya illatot, arcomon éreztem a tavaszi napfényt és az enyhe szellőt, a madarak vidáman csicseregtek, kutyák játékosan csaholtak, vakkantottak, az édenben éreztem magam.

más
van egy barátom, költő. kint lakik a faluban, nagyon rendes ember, és becsületes. mindig megtisztel azzal hogy velem ossza meg elsőként friss költeményeit.
ezt az embert rengeteg csalódás, pofon érte az életben, és még most is, nap mint nap.
de ahelyett hogy a nyomora a hit felé terelte volna, megrögzött vallás utálat alakult ki benne.
nem egy verse istenkáromlás. én próbálok hatni rá, térítgetni, de nem nagyon megy.
adjatok valami ötletet, segítsetek.

zsákutca

valamelyik nap, megnéztem a filmem. még nincs kész ez csak az első vágás, hang és effekt nélkül. az operatör azt mondta hogy ahhoz képest hogy első filmem nagyon jó. szerintem se rossz, de van benne sok apró hiba. egy kicsit eltért a film az alap elképzelésemtől, mert menet közben mindenki változtatni akart ezt-azt én meg túl lágyszívű voltam, és a jobb ötleteket belevettem, illetve változtattam. csakhogy így sérült a kerek egész történet. vannak benne olyan színészek akik többet nyújtottak mint vártam, és sajnos volt aki kevesebbet. két jelenetet újra kellene vennünk, de én már nem akarok pepecselni vele, inkább majd trükközünk vele a vágó gépen.
amint kész a film teljesen, kiteszem a youtube-ra ahol megtekinthető.
ép most folyik egy tárgyalás egy zeneszerzővel, aki megzenésítené a filmet. nem semmi, saját film zenénk lesz. az utolsó jelenet úgy ahogy vártam nagyon gyönyörű lett. az utolsó jelenetnél voltak a legnagyobb viták hogy mit hogyan csináljunk, én meghallgattam minden ötletet, de az eredeti ötletet találtam a legjobbnak. Ricsi valami gyönyörű fényeket csinált. a füst is tökéletes volt. a cucc egy hét múlva készen lesz.

Révész Szilvinek

Szilvikém! jó lenne ha szerveznél újra Vajdasági turnét, ha időd engedi. jó volna ismét együtt utazgatni, játszani, imádkozni, beszélgetni, dolgozni, veled, a családoddal, a két Zolival, a helybeliekkel, és a mi csapatunkkal. nekem anno az a négy nap nagyon sokat jelentett. fizikailag elfáradtam, szellemileg felfrissültem, és erőt adott nekem a hétköznapi harcaimhoz, mert hát itt harcolnom kell a hitemért, harcolnom kell az istentelen gondolatok ellen, harcolnom kell, a megrögzöttségeim ellen, stb. tavaly amíg veletek voltam ezek a dolgok eltűntek, mintha a szél fújta volna el őket. veletek úgy éreztem, mintha a lelkem egy könnyű lég ballon lenne amiről legördültek a mázsás súlyok.
szép napot

apák bűne, fiak terhe

két hete a vidámvasárnapban a lelkész azt mondta az apák bűneit a fiak szenvedik.
elmondta hogy ha az apa nagyobb bűnöket követ el (gyilkosság, nemi erőszak, stb.) az utód kevésbé életképes. minnél nagyobb az apa bűne, a gyermek annál életképtelenebb lesz, ami nem azt jelenti hogy az utód meghal, hanem hogy egy szerencsétlen flótás lesz, esetleg fogyatékos, vagy bármi más. ha ez igaz, akkor már értem, hogy mért vagyok én kevésbé életképes.
nagymamám mesélt néha apámról, (mert én nem ismertem) egy gazember volt, nagymamám mesélte hogy apám "megbecstelenített" valakit.

ez-az

mostanában mindíg nézem vasárnaponként az ATV-n a vidám vasárnap nevű egyházi műsort.
nagyon jó zenék vannak és egy ember mindíg kiválaszt egy-egy biblia-i idézetet, és azt boncolgatja illetve lefordítja hétköznapi nyelvre. ami nem tetszik benne az a sok pompa és ragyogás, gyönyörű díszletek. én nem azt mondom hogy legyen puritán, de ez a sok pompa és gazdagság, ellentmond JÉZUS szellemével.
el kellene járnom közösségbe legalább vasárnaponként, mondjuk a soproni imaházba, de a közlekedés rettenetes zsira és sopron között. meg aztán én nem bírom úgy a gyürődést, beteges is vagyok, öreg is, (legalábbis öregnek érzem magam) na meg lusta is.
székesfehérvárra is elmennék egyszer egy istentiszteletre, de az még messzebb van és a közlekedés is rosszabb. nemrég azon is gondolkodtam hogy veszek egy kis háromkerekű autót, de én már nem merem válalni a vezetést, elég egy másodperc figyelmetlenség és életeket olthatok ki, nem ezt én nem vállalom, a motoromat is ezért (is) adtam el.
optimista vagyok, majd csak adódik valami megoldás.
szép napot

ész / szív

mostanában furcsa érzések kavarognak bennem, az eszem és a szívem mást-mást mondanak.
hogy konkrétan miről van szó nem mondhatom el, még nem.
tudom, hogyha megteszem amit a szívem diktál az rengeteg bonyodalommal, és egyéb nehézséggel jár. de ha az eszemre hallgatok, akkor meg gyötör a lelkiismeret, hátha a rossz utat választottam. várok egy hetet, várok egy jelet.
ha nem jön a jel, az eszemre fogok hallgatni.

nagyon érdekelne hogy hányan olvassák a blogomat, kérem aki olvassa, a megjegyzéseknél írja le a nevét.


köszonöm

tarja és lekvár

a január 14-i írásomra reagálva egy nővér elkészítette a receptemet. mindent úgy csinált ahogy a blogban leírtam. hozott nekem egy szép nagy adagot belőle. most megyek megeszem aztán elmondom a véleményemet.
20 perc múltán:

nagyon szuper a kaja, a hús omlós és szaftos, a spéci krumli szuper, sok macera volt a kajával azt mondta Gabika de nekem nagyon bejött. mindenkinek ajánlom figyelmébe, ez egy szuper étel, csak hát koleszterin bomba.
aki elkészíti kérem írja meg nekem a véleményét róla.
egyébként Gabika aki elkészítette a receptem szerint az ételt, hozott nekem saját készítésű szilvalekvárt, valami fantasztikus. én nem szeretem az édes lekvárokat de ez kitünő volt enyhén fanyar megfelelő menyiségű cukorra.
szép napot

Gyöngyös

pénteken reggel elindultunk gyöngyösre, nagyon unalmas és hosszú buszozás után megérkeztünk Gyöngyösre. rögtön mentünk kajálni valami étterembe. a gyomrom már napok óta rendetlenkedik, de a felszolgált zsíros pörkölttől csak rosszabbul éreztem magam.
elmentünk a fellépés helyszínére és nekiálltunk a díszlet összeszerelése után próbálni.
sajnos az Ágfalvi Tibor kollégám rendesen be volt gyógyszerezve. nem értem mért kell egy embert úgy telenyomni gyógyszerrel hogy egész nap csak alszik és kommunikálni is alig tud. élet minősége a béka hátsója alatt van. én nem ismerem a körülményeket, nem tudom milyen betegségei vannak, de ez akkor sem módszer. nem csoda hogy nem ment neki a próba, nekem még anyira sem menne ennyi nyugtató után. szóval öszemondtuk párszor a Tibivel a szöveget, de nem sokat ért. egyszer az IMEI-ben én is kaptam egy lórugásnak nevezett nyugtató koncentrátum injekciót, félreértésből. két napig aludtam aztán még három napig csak néztem ki a fejemből mint egy zombi. rettenetes volt. szóval az előadás közepes minőségű volt.
a közönség remek volt, vették a lapot. este irány egy szuper kis panzióba, kitünő vacsora, elsőrendű szobák, zuhanyzóval, tévével stb. aludni nem nagyon tudtam, emésztőszervem problémálya miatt. reggel ki is hagytam a reggelit, nem akartam tetézni a bajt.
aztán piszok unalmas hatórás út vissza. venni fogok egy psp-t mert nagyon nem bírom ezeket az unalmas utazásokat.
mára ennyi. szép napot.

:)

elhúzok két napra Gyöngyösre, majd jövök :D

VÉGE

heuréka!!! délutánra végeztünk a forgatással, már csak az utómunkák és a vágás van hátra.
az utolsó jelenet csodaszép lett vörös és kék fények sok füst. ez utóbbi miatt legalább ötször kellett venni a jelenetet mert a füst érzékelő elkezdett többször is vadul szirénázni. egyébként az egész film nagyjából 15 perces lesz. köszönöm Briginek, Ricsinek, Tamásnak, Szabinának, Nikinek, a színészi munkát. és köszönöm Andrásnak, Gábornak, Sanyinak, Móninak és Győzőnek a közreműködést. a Tatai film fesztivál lesz az első megmérettetése a filmnek. drukkoljatok.

második forgatási nap

reggel rögtön a hatos képpel kezdtünk (rendelő) jól és gyorsan sikerült a jelenet. Brigi jobban teljesített színészileg mint vártam. tamás ma se hagyta abba az élcelődést. állandóan meg akarta változtatni a forgatókönyvet és a forgatási ötleteimet. mondjuk volt egy-két jó ötlete de a többi hülyeség. néhol már- már úgy éreztem szívesen kihagynák a rendezöt a filmből, hogy a saját ötleteiket csinálják, de nem hagytam magam. én filmem, én ötletem, én rendezem. tanácsokat szívesen veszem, volt amit meg is fogadtam, de nem akarok eltérni nagyon az eredeti ötlettől.
megcsináltuk andráséknál a drogos jelenetet, kicsit sokáig tartott.
most kaja aztán egykor a színpadi kép és talán végeztünk is.

első forgatási nap

elég döcögősen indult az ágyjelenet forgatása. rengeteg nehézséggel kellet szembenéznem.
a színészek időben jöttek de az operatőr késett. az ágyjelenetnél volt olyan jelenet amit hatszor kellet venni mert mindíg volt valami. hol a színész sült bele hol az operatör hibázott.
11 órára végeztünk is az ágyjelenetekkel. átmentünk a kocsmába forgatni. a kocsmáros elég morcosan fogadott minket, de a lánya Brigi meglágyította, a végén már tetszett neki a dolog.
nem volt pultosunk ezért én álltam be. minden gördülékenyen ment negyedegyre végeztünk is.
most ebédszünetet rendeltem aztán fél kettőkor folytatjuk az utcajelenettel. remélem nem lesz gond. Tamás álandóan élcelődik velem. nehéz egy rendező dolga.

forgatás és ismét stressz

hétfőn ha törik ha szakad elkezdjük forgatni a zsákutca adaptációt. legalább husszor variáltuk meg a stáb és szereplőlistát, nekem kell rohangálni minden és mindenki után. sokszor már a feladáson gondolkodtam. még mindíg vannak problémák amiket a forgatás előtt még meg kell oldani. mindenképp még az elején szereznem kellet volna egy rendezőaszisztenst így nem nekem kellet volna mindenért rohangálni. remélem minden rendben megy majd, és remélem elég lesz a három forgatási nap. régebben is próbáltam már rendezni, akkor színdarabot, akkor feladtam most nem fogom. drukkoljatok

a múlt

mostanában valamelyik éjszaka eszembejutott multam legrosszabb időszaka.
amikor édesanyám nap mint nap bejött a szobámba és mindennap elmondta, hogy engem mindenki utál nincs egy ember se aki kedvelne mert egy patkány vagyok és az lenne a legjobb ha felakasztanám magam vagy a metró elé ugranék és ez így ment talán egy hónapig.
sikerült velem elhitetnie hogy engem nem szeret senki mert bennem nincs semmi szeretetreméltó. akkor volt az öngyilkosági kisérletem. de ez a múlt.
édesanyámnak megbocsátottam, nem tudom mért tette amit tett biztos megvolt rá az oka.
azóte sem bízom anyira az emberekben mert még lelkem legmélyén még hallom anyám szavait.

álom

ma megint érdekeset álmodtam. mentem valami mezőgazdasági területen ami mindenféle gyümölcsösből állt. ami az érdekes, egyszerre érett az öszes gyümölcs, cseresznyétől a szöllőig.
óriási hivógató gyümölcsszemek voltak mindenhol. valahogy elárasztott azon a helyen a béke és a nyugalom, de ugyanakkor keserűség és bánat is volt a szívemben, hiányoztak a szeretteim.
akkor vettem észre hogy egyetlen embert se láttam még. szívembe hasított a gyanu hogy talán
teljesen egyedül vagyok. őrült rohangálásba kezdtem a gyümölcsösök közt, hátha találok egy embrert... aztán felébredtem. és megkönyebbülve tapasztaltam, az emberek itt vannak körülöttem.

film projekt

mostmár napokon belül elkezdődik a filmem forgatása, Gábor (az operatőr) türelmetlen, és én is egy kicsit az vagyok. érzem hogy ez valami nagy dobás lesz. a szereplők 1-2 személyt kivéve tisztázott. a helyszinek is megvannak, Gábor most adta át nekem a technikai forgatókönyvet.
más
tamás említette hogy a tavasz vége felé megyünk megint turnézni a vajdaságba. már nagyon várom. végre találkozhatok régnem látott barátokkal, meg aztán az egész egy nagy kaland.
mára ennyi
pusszantás mindenkinek

fekete péter és az angyali mosoly

csütörtökön megvolt a fellépés. a közönség semmit nem érzékelt abból a káoszból ami bennem volt, ez jó, de én rettenetesen szégyeltem magam hogy ilyen felkészületlenül ki merek álni a nagyérdemű elé. életemben még ilyen roszul nem éreztem magam a színpadon. előadás után menekülés szerüen eltüntem . most nem bírtam volna végighalgatni, (ez nagyon ügyes volt) stb. a közönségtől. egy hete hatalmas streszben vagyok, és én nagyon nem bírom a sterszt.
más
a színpadi partnerem egy átlagos nő, na de amikor mosolyog... a madarak csicseregnek, a hó leolvad a háztetőkről, és a virágok rügyeznek. ritka szép mosoly.

telefonáltam Tamásnak többé nem leszek Fekete Péter

bocsi kicsit beteg vagyok így a szokásosnál is több nyelvtani hibát ejtek.
szép napot mindenkinek

próbák

ma egésznap próbáltunk és nagyon keserves volt. az a rész ahol a fekete péter szerencsétlen az nagyon megy, mert én magam is szerencsétlen vagyok. de az ahol szerelmes vagy boldog na az már keserves volt. merthát szerelmes is csak néhányszor anno, de boldog szinte soha se voltam. és nagyon nehéz eljátszani hogy boldog vagyok ha egyszer soha nem voltam. szóval kínlódik a partnerem
Brigi is meg én is. én már a legszivesebben lefújnám az egész holnapi előadást, de sajnos nem tehetek ilyet.

kívánságok és teljesülések

nemrég döbbentem rá hogy nem tesz nekem jót ha teljesülnek a vágyaim.
a minap nagyon megkívántam a krumplis lepényt. és én balga másnap elkészítettem.
melegen bevágtam egy féltucatot (gyengébbek kedvéért 6 darab) és nagyon jólesett,
egészen másnap reggelig. valami szörnyű hascsikarás róka koma, egyebek jött rám.
nagyon szenvedtem. mondjuk egy kívánság beteljesülésnek lehet rosszab vége is.
kivánsz egy porsét nyersz egyett valami csoda folytán, másnap öszetöröd a kocsit és magadat, de úgy hogy örökre tolókocsiba kerülsz.
olyan vagyunk mint a kisgyerekek sokmindent szeretnénk és haragszunk az anyukánkra ha nem kapjuk meg, de ő tudja mi kell nekünk mi nem ő tudja hogy amire vágyunk az ártalmas e ránk nézve vagy sem. felnőtt korunkban az úr az akitől kérünk imáinban ezt-azt és talán csalatkozunk ha nem kapjuk meg. de egyedül csak az úr tudja mi az ami kell nekünk, és azt megadja.
néha az kell hogy elveszítsük állásunkat, szerelmünket, lakásunkat, és amikor semmink és senkink nincs akkor fordulunk az úrhoz és ő felemel minket a porból.

ugyhogy vigyázzatok felebarátaim hogy mit kértek, mert még beteljesül.

főszerepek

eljött az időm, én nem vagyok szerepfüggő amit adnak szerepet tudásom legjavával eljátszom, sose könyörögtem főszerepekért, de azért jó érzés hogy főszerepet játszhatok, és megtisztelő!
nem tagadom azért ettől kicsit nagyobb lett a mellényem.
mostanában a zsákutcában és a fekete péterben játszok főszerepet.
sajnálom hogy Horvát Peti barátomtól elveszem a szerepet, de tamás mindenképp elvette volna tőle. de ha Peti kéri és tamás beleegyezik én visszaadom neki.
hallom Bartokos Tamás bemerítkezett. neheztelek rá hogy engem nem vitt magával, én is bemerítkeztem volna. na mindegy ami késik nem múlik.
pusszantás mindenkinek
VÉGE!

nap mint nap

lassan csordogál az élet mifelénk, szinte minden nap ugyanúgy telik el. András barátom néha délutánonként felugrik hozzám beszálgetünk vagy játszunk közösen valami számítógépes játékkal, gyuri esténként szokot jönni, dumálunk tévézünk vagy játszunk. néha lemegyek Tamás délutáni foglalkozásaira de unalmasak, Soos Szabina jobban csinálta, nála nem volt unalmas.
nem szeretek unatkozni, szinte egész életemben unatkoztam. szinte egész nap a monitort bámulom, mi mást tehetnék?! Anyám néha felhív, vagy én őt, beszélgetönk de csak úgy a felszines dolgokról . mára ennyi. puszantás mindenkinek

happy end

az utóbbi egy évben nagyon leromlott az egészségi álapotom.
már egy rövid sétától légszomjam van fulladok és sötét karikák
ugrálnak a szemem előtt. környezetem erről nem sokat tud,
(nem vagyok panaszkodós fajta) de talán jobb is ez így. hitem erős
így nem félek a haláltól.
orvoshoz menni nem sok értelme van, mert nagyon sokféle betegségem van.
a vérképemen rengeteg a csillag (ami a pozitív vérképet jelöli)
rosz a tüdőm szivem májam, epém, köszvényem van, nem sorolom
tovább. erre mindre gyógyszert kéne szedjek, de nem szedek. hogy mért?!
mert nem látom értelmét. mert a sok gyógyszertől ujjab betegségek
és mellékhatások alakulnának ki. megmondtam a doktornőnek hogy
csak az akut betegségeket kezelje.
nem volt valami kellemes az életem, de az elmult öt év nagyon jó volt
megismerkedhettem emberekkel akiket szeretek, tisztelek. élményekben
volt részem, na és ami a legfontosabb játszhattam, és megtértem.

Achilla sültje

tegnap éjszaka nem tudtam aludni, talán a sok tea miatt, amit belém tukmáltak a nővérek. "beteg embernek sok folyadékot kell inni!!"
(hát ja már megint beteg vagyok. vagy még mindíg?!)
szóval nem tudtam aludni, és mivel éhes voltam, és más szórakozás nem lévén elkezdtem fejben
egy receptet kitalálni. Íme a revept

Achilla sültje:

4 főre

8 ujnyi vastag nem túl száraz szelet tarja
7 fej vöröshagyma
2 kg burgonya
2 dl olaj
1 kis tubus mustár
1 tasak mayoranna
só
bors
örölt pirospaprika
fél citrom leve
1,1/2 dl. hús leveslé vagy alaplé

a hússzeleteket minkét oldalon sózzuk borsozzuk, megkenjük mustárral, majd megszórjuk mayorannával, és pácfűszerrel
beteszük egy zárhato edénybe 2 fej hagymát karikázunk mellé, majd felöntjük olajjal hogy ellepje. öntsünk rá fél citrom levét, lezárjuk hütőbe teszük egy napra.
néha megrázzuk az egészet.

másnap a húsokat kevés fórró olajban, serpenyőben megsüssük a két oldalát, de csak annyira hogy kérget kapjon a hús. lényeg hogy az olaj nagyon forró legyen.

tepsibe négy fej hagymát karikára vágjuk és elhelyezzük egymás mellet a tepsiben, erre helyezzük a húst. ráöntjük a megmaradt páclét, és a sütésből maradt olajat. felöntjük húsleveslével vagy ha nincs, kevés fórró vizbe dobjunk húsleveskockát, és miután elkeveredett
öntsük a hús alá. a húst alufólia alatt puhára sütjük, majd az alufóliát levéve ropogósra süssük. ha kész a husokat vegyük ki egy tányérra.
fözzünk tört krumplit.
kevés olajban üvegesre süssünk két fej apróra vágott hagymát, majd tüzről lehúzva tegyünk hozzá két teáskanál örölt pirospaprikát, majd az egészet keverjük össze alaposan a krumplival,
és helyezzük az egészet a tepsibe a sült hagyma ágyra szépen kenjük el és pár percig süssük vigyázva nehogy odaégjen.
sütés után lehet szeletelni a krumplit.

ha valaki esetleg megcsinálná kérem írja meg nekem hogy ízlett.
jó étvágyat hozzá!

diabolus discedo

néha erőt vesz rajtam az elkeseredés és a depreszio, de aztán egy idő után rájövök hogy az én nyomorúságom semmi, hisz van tető a fejem felett, rendszeres étkezést biztosítanak nekem, és felléphetek a világot jelentő deszkára. vannak emberek sokmillióan akik ennyitől már boldogok lennének, akiknek boldogság az ha aznap ételhez jutnak, ha megusszák a háborút, ha biztonságban élhetnek. szégyelem magam amiért én a kis problémáim miat nyavajgok.
örülni kell anak ami van és nem azon búslakodni ami nincs.

az én óriáskerekem: egyszer lent, másszor lent.